Csongrády Kornél: Vízépítés II. (Tankönyvkiadó, Budapest, 1979)

7. Az árvízvédelem és foyószabályozás néhány kérdése

Az árvizek visszatartását sohasem a gát egyedül maga végzi, hanem kisebb-nagyobb szélességben és mélységben az alatta levő talaj is. A talajnak a védelem szempontjából a gáttesthez tartozó, vele egy testet alkotó részét, ennek méreteit a talajmechanikai és hidromechanikai adottságok, a talaj felépitettsége és szerkezeti állapota szabják meg.

Az árvédelmi gát a legfontosabb eszköz az árvíz elleni küzdelem szolgálatában. A gát a folyó hidrológiai és hidraulikai viszonyainak állandó változása és az állandó kölső hatások, valamint az alatta levő talajban ismétlődő - és az árvizi állapothoz képest tartósan ellentétes irányú - szivárgási igénybevételek károsításai miatt állandó felügyeletre, szakszerő erősítésre, gyakran teljes felújításra szorul. Az árvédelmi védvonal védőképessége gyakran a gátak helyes megépítésétől és karbantartásától függ.

A tulajdonképpeni árvédelmi töltésen - védőgáton - kívül az árvédelem biztonságának fokozását és részben gazdaságosságát is célozzák a következő kiegészítő építmények- a nyári gátak az árvédelmi töltések közötti hullámtérben olyan magasságra épített kisebb gátak, amelyek az alacsonyabb nyári árvizek ellen védik a hullámtérben is folytatott mezőgazdasági termelést- a körgátak a mentesített területen belsőségek védelmére épült gátak a főgátakon esetleg áttörő vizek ellen- a lokalizáló töltések olyan gátak, amelyek az esetleg kitörő vizek szétterülésének megakadályozására, ill. szabályozására készültek- vésztározók a kitörő vizek kártételeinek csökkentésére vagy a tetőző szint csökkentésére szolgáló terek, melyek bekapcsolásával kisebb értékek - pl. rét, legelő elárasztásával - feláldozásával a védvonalat tehermentesítve nagyobb károk előzhetők meg,- a hullámtéri véderdők az árvédelmi töltésekkel párhuzamos sávban telepítve a gátak hullámvetés elleni védelmét szolgálják.

Az árvédelmi főgátak magasságát az un. mértékadó árvizszinthez szabják úgy, hogy a töltések koronáját a mértékadó árvizszint fölé 1-1,5 tries biztonsági mérettel magasabbra építik. A mértékadó árvizszint a nagyobb vízfolyásokon általában az 1,66%-os előfordulási valószínűségű nyári árvizszintnek felel meg. Erre a vizszintre - a biztonsági magasággal - megépített töltések koronája általában a 0,1%-os valószínűségű árvizszint vonalában van.

A jeges árvizek elleni védelem - a gátaknak az eddig előfordult legmagasabb jeges árvizszintek fölé kellő magasságra való kiépítésén kívül - tulajdonképpen folyószabályozási feladat is, vagyis az árvizi medernek, tehát a folyók középvizi medrének és az árvízvédelmi töltések közé eső hullámtérnek - olyan kialakítása, hogy a visszaduzzasztott viz a jégtorlaszok által elzárt középvizi medren kívül is lefolyást találjon.

Á gátakIcoráBban egységes szabványszelvények szerint épültek, amelyek a múltban egyszerű vagy összetett trapézszelvények voltak (7-4, ábra).- 7 -