Csongrády Kornél: Vízépítés II. (Tankönyvkiadó, Budapest, 1979)

7. Az árvízvédelem és foyószabályozás néhány kérdése

A kellő méretre való mederszelvény-bővités egyik - többnyire hegyvidéki szakaszok sziklás medreinél alkalmazott - módszere a viz alatti robbantással történő szelvénynövelés. Ilyenkor a kirobbantott szikladarabokat markoló kotrókkal emelik ki és dereglyékre rakva szállítják a partra, esetleg a folyó által a közelben kimélyitett gödrökbe. Mivel mindez rendkívül költséges és nehéz munka, vele csak a legszükségesebb méretek biztosítására szoktak szorítkozni és ennekmegfelelően az igy kialakított pl. hajőutszakaszon a hajózást részben korlátozó különleges forgalmi korlátozásokat kell bevezetni.

Ha az összeszoritásnak a korábban ismertetett módszereivel nem érhető el a viz elragadó erejének oly mértékű növelése, hogy az egymaga kimélyitse a medret, a szükséges mélységek előállítására kotrásokat kell végezni. Bizonyos esetekben a kotrást önállóan kell a mederszabályozás, főleg pedig a hajóút mélységeinek biztosítása céljából alkalmazni, pl. nagyobb folyókon a gázlók javítása érdekében, amikor a szoritómüvek nagy méretei a mederszabályozást túlságosan megdrágítanák. Mederkotrások végzésénél fontos követelmény, hogy a kotrás tengelye egybeessék a tervezett sodorvonallal, mert az igy előállított árok a viz sodrát szinte magához szivja és azt stabilizálja az adott helyen.

7.5 Tavak szabályozása

Tavak szabályozása elsősorban a partok állandósításával kapcsolatban jelent vizépitőmémöki feladatokat, A partokat érő igénybevételek közül a legjelentősebb a hullámverés hatása, valamint a statikus és a dinamikus jégnyomásból származó erőhatások. Mindkét hatás káros következ- 29 7-17. ábra

Balatoni partvédőmű mintaszelvénye