Csongrády Kornél: Vízépítés II. (Tankönyvkiadó, Budapest, 1979)

7. Az árvízvédelem és foyószabályozás néhány kérdése

A kellő méretre való mederszelvény-bővités egyik - többnyire hegy­vidéki szakaszok sziklás medreinél alkalmazott - módszere a viz alatti robbantással történő szelvénynövelés. Ilyenkor a kirobbantott szikladara­bokat markoló kotrókkal emelik ki és dereglyékre rakva szállítják a part­ra, esetleg a folyó által a közelben kimélyitett gödrökbe. Mivel mindez rendkívül költséges és nehéz munka, vele csak a legszükségesebb méretek biztosítására szoktak szorítkozni és ennekmegfelelően az igy kialakított pl. hajőutszakaszon a hajózást részben korlátozó különleges forgalmi kor­látozásokat kell bevezetni. Ha az összeszoritásnak a korábban ismertetett módszereivel nem ér­hető el a viz elragadó erejének oly mértékű növelése, hogy az egymaga kimélyitse a medret, a szükséges mélységek előállítására kotrásokat kell végezni. Bizonyos esetekben a kotrást önállóan kell a mederszabályozás, főleg pedig a hajóút mélységeinek biztosítása céljából alkalmazni, pl. na­gyobb folyókon a gázlók javítása érdekében, amikor a szoritómüvek nagy méretei a mederszabályozást túlságosan megdrágítanák. Mederkotrások végzésénél fontos követelmény, hogy a kotrás tengelye egybeessék a ter­vezett sodorvonallal, mert az igy előállított árok a viz sodrát szinte magá­hoz szivja és azt stabilizálja az adott helyen. 7.5 Tavak szabályozása Tavak szabályozása elsősorban a partok állandósításával kapcsolat­ban jelent vizépitőmémöki feladatokat, A partokat érő igénybevételek kö­zül a legjelentősebb a hullámverés hatása, valamint a statikus és a dina­mikus jégnyomásból származó erőhatások. Mindkét hatás káros következ­- 29 ­7-17. ábra Balatoni partvédőmű mintaszelvénye

Next

/
Thumbnails
Contents