Csongrády Kornél: Vízépítés II. (Tankönyvkiadó, Budapest, 1979)
7. Az árvízvédelem és foyószabályozás néhány kérdése
vezetni, továbbá - az esés ismeretében - a középvizhozamok levezetésére szükséges keresztszelvény-területeket, ill. annak méreteit: a normális szélességet és az átlagos mélységet. A következő lépés a középvizi meder tengelyének kijelölése a szabályozandó folyó térképén: felkeressük a szakasz legstabilabb részeit, megtartjuk azokat a helyeket, amelyek mind a viz, mincfa hordalék és a jég levezetése szempontjából a legkedvezőbbnek mutatkoznak és ezeket a helyeket lehetőleg hosszú, enyhe ivekkel kötjük össze. Ezután a tengelytől jobbra-balra felrakva a számított szabályozási szélesség felét-felét, megkapjuk a szabályozási vonalakat. Feltevés szerint a szabályozási vonalak között a keresztszelvények is végig egyformán alakulnak ki, mint az a mesterséges vízfolyások esetében a hajózható csatornáknál valóban be is következik. Az állandó keresztszelvénnyel való szabályozás nem vált be, ugyanis ez a módszer nincs tekintettel a folyó morfológiai viszonyaira, amely szerint a meder keresztszelvénye más a kanyarulat tetőpontján és más az átmenet inflexiójában, és e két szélső helyzet között az átmenet fokozatos. A sodorvonal a kiépített müvek között nem a középvonal mentén alakult ki, mint azt várták, hanem össze-vissza kanyargott. A meder mélvsége a tengelyben ugyancsak nem maradt állandó: az átmenetek küszöbjein, a gázlókban kisebb, a kanyarulatok tetőpontjain általában nagyobb mélvségekala- kultak ki. Az összeszoritás módszerével szábálvozott szakasz felső végének környékén a visszaduzzasztás hatására a meder bevágódik, a fenék és a vizszintek süllyednek, a szabályozott szakasz az alsó végén viszont a sebességek és az elragadó erő mérséklődése következtében hordaléklera- kódás indul meg, a meder és a vizszintek pedig megemelkednek. A tapasztalat megmutatta, hogy a vízfolyások kifejezetten középvizre történő szabályozása nem járhat sikerrel, mert a középviznek távolról sincs a folyő*életében olyan fontos szerepe, mint a szélsőséges vízhozamoknak: a nagy- és kisvizeknek, ill. az áradó és apadó vízhozamoknak. A nagvvizek viszonylag rövid ideig tartanak, de nagv víztömegeikkel erőteljes hatást fejtenek ki: nagyobb az elragadó erejük, megtámadják a meder fenekét és partjait, hordalékot hoznak és uj hordalékot termelnek és azt továbbítják. A kisvizek ezzel ellentétben hordalékot nem szállítanak, de a gázlókban nagyobb esésükkel mélyítő hatást fejtenek ki, az ott termelt hordalékot leszállítják az alábbi bögébe és ott lerakják. A tapasztalat megmutatta, hogy a folyó kanyarulatok egymásutánjából áll, de még egyetlen kanyarulaton belül is az esés is, a keresztmetszet is változik, és természetes állapotában más a keresztmetszet a tetőponton és más az átmeneti szelvényben. A szomszédos küszöbök egymástól való távolsága tág határok között változik, mégis az átlagos távolságtól 15-20%-nál nagyobb mértékben nem szokott eltérni. A szabályozás eredményessége érdekében a folyó életébe úgy kell beavatkozni, hogy ezzel a lehető legkisebb mértékben módosítsuk a folyó természettől felvett alakját. Amennyire csak lehet, meg kell tartani a folyó természetes kanyargósságát. E szabályozási koncepció a geometriai jelen- 22 -
