Csongrády Kornél: Vízépítés II. (Tankönyvkiadó, Budapest, 1979)

9. A vízellátás és csatornázás vízépítési műtárgyai

Fontos a szennyvíz egyenletes elosztása a csepegtetőtest felületén.

Kör alakú test esetében e célra forgó permetezőt alkalmaznak (9-40. ábra). Szokásos vízelosztő szerkezet, továbbá a csepegtetővályus rendszer, amely fix beépített szerkezet és az átcsörgedező szennyvíz nyílásokon át jut a csepegtetőtest felületére.

Korszerű megoldásúak az idomtestes csepegtetőtestek. Ezek egyike a tálcás csepegtetőtest. Előregyártott, megfelelő vízáteresztő nyílásokkal ellátott tálcaelemek egymás fölötti elhelyezésben rekeszeket alkotnak, amelyekben a szemcsés anyag Ugyanúgy funkcionál, mint az előbb említett hagyományos berendezésben.

A csepegtetőtestek működésére a mikroorganizmusok szaporodása, ill. a töltőanyagon a biológiai hártya vastagodása jellemző. A hártyatömegre ható üzemi tényezők:

a szennyvíz minősége (tápanyagban dús vagy éppen ellenkezőleg toxikus összetevőt tartalmazi;

a csepegtetőtestek kialakításának alkalmazkodnia kell az előbbi üzemi feltételekhez.

Technológiai szempontból megkülönböztetünk kis terhelésű és nagy terhelésű biológiai csepegtetőtesteket. A kis terhelésüeket inkább kisebb településeken alkalmazzák, a kezelési igénytelenségük miatt. A kis terhelésű csepegtetőtestekre a teljes oxidáció jelenségei jellemzőek. Utótelepitő nélkül is üzemeltethetők, viszont biológiai és hidraulikai terhelhetőségük csekély és korlátozott. A nagy terhelésű csepegtetőtestek jellemzője, hogy a biológiai hártyát képező mikroorganizmusok a szaporodás fázisában vannak. A biológiai és hidraulikai terhelést magas szinten kell tartani. Az üzemelés fontos része a recirkuláció, a megfelelő öblités és oxigénellátottság biztosítása, valamint az utóülepítő szakszerű üzemeltetése. Nagyobb telepeknél alkalmazható módszer, mivel gondos szabályozást igényel.

Eleveniszapos szennyvíztisztítási eljárás

Tulajdonképpen a folyóban lezajló öntisztulás folyamatának meggyorsítása a megfelelő berendezések segítségével. Leglényegesebb eleme a levegőbevitel a «zennyvizbe, az elfogyasztott oxigén pótlására. A rendszer ugyanis alapvetően aerob, a lebontás bioxidáciős utón megy végbe. A levegőztetés hatására a szennyvízben élő mikroorganizmusok szaporodásnak indulnak, mivel életfolyamatuk másik lényeges eleme, a tápanyag - a szenny viz szervesanyag-tartalom - adott. A szaporodás eredményeként ulakul ki a biomassza, amelynek a műszaki gyakorlatban elterjedt elnevezése az eleveniszap.

A rendszerbe belépő friss szennyvíz megfelelő mennyiségű eleveniszappal érintkezik, ami biztosítja a mikroorganizmusok táplálkozásához, valamint szaporodásához szül séges energiát. A szükséges oxigént a levegőztetőberendezés szolgáltatja. A kellő mennyiségű eleveniszap jelenlétét úgy érjük el, hogy a levegőztetőberendezésből a szennyvizet ülepitőmeden- cékbe vezetjük, ahol az iszap a víztől elválik. A tisztított viz továbbáram146