Csongrády Kornél: Vízépítés II. (Tankönyvkiadó, Budapest, 1979)
9. A vízellátás és csatornázás vízépítési műtárgyai
A vészkiömlő csak szükség esetén működő műtárgy, betorkolását a befogadóba a középvizállás alá kell helyezni. A záporkiömlők az egyesített rendszerű csatornahálózatban azt a célt szolgálják, hogy a nagy záporok vize ne terhelje a tisztítótelepet. A záporkiömlők lehetnek bukós vagy tányérszelepes megoldásúak. Méretezésük alapja az, hogy a közvetlenül a befogadóba ömlő szennyvizek a csapadékvízzel felhíguljanak, hogy ne terheljék túl a befogadót. Ha a befogadóba szabadon ömlik ki a viz, gondoskodni kell arról, hogy a befogadó árvizei ne duzzaszthassanak vissza a csatornába. 9.24. A szennyvíztisztítás létesítményei A szennyvíztisztítás feladata, hogy a szennyvizet mentesítse a befogadó vizének minőségét károsító szennyező anyagoktól. A szennyvíztisztítás végrehajtható a szennyezőanyagok mechanikai kivonásával, kémiai vagy biokémiai átalakításával, lebontásával. Mindegyik eljárásnak a szerves szennyezőanyagok ásványosodásának meggyorsítása a célja. A szennyvízkezelés módját és mértékét mindenkor a szennyvíz mennyiségétől, összetételétől és a befogadó terheltségétől függően állapítják meg. A szennyvíztisztítási eljárások általános technológiája és berendezései A szennyvíztisztítási módszerek sokfélék, ezek alkalmazása rendszerré alakítása mindig az adott szennyvizterhelési körülményektől függ. A városi (házi) szennyvizek tisztítására természetes és mesterséges eljárások alkalmazhatók, külön vagy együttesen. A természetes szennyvíztisztítási eljárások köré soroljuk a befogadók higitőképességének igénybevételét, a természetes talajszürést, a halastóban való elhelyezést,a szennyvizöntözést. 136 9-35. ábra C s atornabu jtatő
