Csoma János: A korszerű folyószabályozás alapelvei és módszerei (VITUKI, Budapest, 1973)
II. A folyószabályozáshoz szükséges jellemző mennyiségek és paraméterük meghatározása
98 A gyakorlati esetek többségében a középaebesaégek eltérésűből adódó energiaszint különbség elhanyagolható és az energiavonal esése a vízfelszín esésével helyettesíthető: Az = • Ai (4) K" A bemutatott alapösszefüggéseket alakították át a különböző numerikus és grafikus számítási eljárásokhoz. A fontosabb módszerek gyakorlati példákkal szemléltetve Vízügyi Műszaki Segédletben jelentek meg [4]. A 38 oldalas segédlet anyagának megismétlése felesleges lenne. Iliért csak azokat a feltételeket és gyakorlati tapasztalatokat foglaljuk össze, amelyek a (4) e- gyenlet hagyományos számítási módszerekkel (kézi számítással) történő megoldásához szükségesek. Az összefüggések alkalmazhatóságának feltétele, hogy a vlzmozgás nyílt felszínit, permanens, fokozatosan változó, turbulens legyen. Hazai folyólnknál a nyílt felszín és a turbulenola követelménye gyakorlatilag mindig teljesül. A permanenola feltételének kielégítéséhez a vizhozamváltozások helyét szakaszhatárnak kell felvenni (mellékfplyók torkolata, a számítási vízhozam 5 %-át meghaladó állandó vízkivételek stb.). A fokozatosan változó vlzmozgás feltételének kielégítése megköveteli, hogy a meder geometriai méretei a szomszédos számítási szelvények között fokozatosan változzanak. A gyakorlatban ez a feltétel teljesül a legkevésbé, ezért a szelvények kiválasztása befolyásolja a számítás megbízhatóságát. Az ellenállások okozta veszteségek közül a képletek csak a hosszmenti veszteségeket veszik figyelembe. A különböző helyi veszteségek (ártéri növényzet, szabályozási müvek stb. hajtása) a mederórdességi tényező változásában burkoltan szerepelnek. Az érdesség! tényező szerepével és meghatározásával a II.6. fejezet részletesen foglalkozik. A íelszingörbék számításánál mindig szem előtt kell tartani, hogy közelítően helyes számítási eredmények csak az érdességi tényező "tényleges" (összetartozó vizhozammárésekből és vlzszintrögzitásből visszaszámított) értékel alapján várhatók. BeasUlt érdességi tényezőkkel számított felszingörbe csak nagyon durva közelítésnek tekinthető. 2. A számítás végrehajtása A tervezési gyakorlatban általánosan elterjedt nézet, hogy a hagyományos (kézi számításos) felszingörbe számítás rendkívül idő- és munkaigényes. Természetesen az alapadatok összegyűjtése, a számítási szelvények kiválasztása, a paraméterek célszerű táblázatos és grafikus összeállítása gondos munkát Igényel. Az adatok döntő többsége azonban a tervezés során más óéira is hasznosul, Így bizonyos többletmunkát csak a feladatnak megfelelő csoportosítás és a számítási séma kidolgozása Jelent. A szelványről-szelvényre történő fokozatos közelítés némi gyakorlattal már nem jelenthet különösebb nehézséget. Feltételezve, hogy a íelszingörbék számítását a (4) egyenlet alapján, fokozatos közelítéssel, numerikusán számolva végezzük, a következő adatokra van szükség. 1. / Ki kell választani a számítási szelvényeket. Hazai folyóinkon a rendelkezésre álló VO nyilvántartási szelvényhálózat a számítási szelvényeket általában meghatározza. A szelvények közül a vízfolyásra ferde szelvényeket ki kell hagyni, vagy merőleges szelvénnyé kell transzfozv málni. Ugyancsak ki kell hagyni az elfajult szakaszra eső szelvényeket Is (szigettel kettéosz-i tott meder stb.). A számítási szakaszok hosszát a nyilvántartási szelvények ugyancsak meghatározzák. Rendkívül fontos adat a szelvények - a Jelenlegi gyakorlatban általában a középvonalon mért - staolonélása, ami a szomszédos szelvények Ax távolságát adja. Ez csak a középvlzl medorben maradó felszingörbéknél tekinthető mérvadónak; nagyvlzi felszingörbéknél az árvízi sodorvonalat kell figyelembe venni. I Külön figyelmet érdemel a Ax távolság meghatározása a Duna esetében. Közismert,hogy a íkm-táblák egy része nőm egy km-re van egymástél. így a fkm szelvényezés gépies figyelembevétele nyilvánvalóan nem engedhető meg. 2. / A kiválasztott számítási szelvényekben meg kell határozni az F » F(z), B « B(z) és R - R(z) grafikus kapcsolatokat azonos alapslkra (m A.f., m B.í. stb.) vonatkoztatva, olyan méretarányban, hogy 1-2 cm magasságkülönbséghez tartozó értékek még leolvashatók legyenek. 3. / Meg kell határozni a számítási vízhozamot, esetleg annak szakaszonkénti változását. Ez lehet a méretezési vízhozam, hajózási kisvizhozam, vagy bármely Jellemző vízhozam. A mellékfolyók, esetleges elágazások stb. helyét szakaszhatárnak kell tekinteni, ahol a számítási
