Csoma János: A korszerű folyószabályozás alapelvei és módszerei (VITUKI, Budapest, 1973)
IV. A folyószabályozás tervezése
12h b/3 - b/5 bekötőgát meder és mellékág elzárás sarkantyú IV.3.1. ábra: Szabályozási müvek elrendezése Keresztirányú müvek tervezésére a honon és domború oldalon egyaránt sor kerülhet. Ott, ahol a vezetőmű távol esik a meglevő partvonaltól, a homorú oldalon a vezetőmüvek és a part között bekötő keresztgátakat tervezünk, hogy a vezetőmüvek mögött a vízfolyás kialakulását megakadályozzuk. A domború oldalakon úgynevezett terelősarkantyukat tervezünk abban az esetben, ha a meder túlságosan széles és célunk a domború parton zátony képződésének elősegítése a mederszükl- tés érdekében. A terelő sarkantyúk célja ezen túlmenően a víznek a sodorvonal felé való tereié— se. A terelősarkantyuk helyének kijelölése utón meg kell még határozni azok hosszát is a szüki— tési vonal megszerkesztésóval. A keresztirányú müvek harmadik fajtája a íonéksarkantyu. Ezek tervezésére mind a homorú, mind a domború oldalon akkor kerülhet sor, ha a mederben egyes helyeken nem kívánatos nagy mélységek vannak és célunk ezek feltöltése. Az egyes müvek részletes tervezésével nem foglalkozunk, mivel a müvek fő méreteinek megállapítása, a müvek építőanyagának megválasztása, mindig a helyi adottságoktól függő feladat^ amire általános szabály nem is adható. Tájékoztatásul a hosszirányú müvek, az elzárások és a keresztirányú miivek típusait mutatjuk be a IV.3.2-4. ábrákon, a teljesség igénye nélkül.
