Csoma János: A korszerű folyószabályozás alapelvei és módszerei (VITUKI, Budapest, 1973)
III. A folyószabályozás tervezésének előkészítése
117 sak, a kiviteli tervekhez pedig általában kiegészítő geodéziai mérésekre van szllkség. A tanulmányok elkészítéséhez kiindulási anyagul a folyók Vízrajzi Atlaszai ma már a legtöbb folyóról rendelkezésre állnak. Ezek felsorolását az 1.1. fejezetben megadtuk. Az újabb Atlaszokhoz a légifényképek alapján a kisebb folyóknál 1:10.000 és 1:25.000, a nagyobbaknál 1:25.000, 1:50.000, a Dunánál 1:75.000 méretarányú kicsinyítések is készültek. Az Illetékes Vízügyi Igazgatóságoknál rendelkezésre állnak ez 1:200* méretarányú fotonagyltások Is. Ezek a hely- szlnrajz-sorozatok - a kiviteli részletterveken kívül - a tervezés minden fázisának igényeit kielégítik. Nagyon ritka az olyan eset, amikor a kiviteli tervek készítéséhez, illetve az építéshez (kitűzés stb.) a megfelelő alapponthálézat rendelkezésre áll. A VO nyilvántartási kövek adatait a Vízrajzi Atlaszok közük ugyan, azonban az egyéb alappontok (HP, KF, Igazgatóságok kövei stb.) adatainak összegyűjtése és a kövek helyszínelése gyakran nagyobb gondot jelent, mint egy uj, önálló hálózat kifejlesztése. Tekintettel az alappontok napjainkban egyre nagyobb méreteket öltő pusztulására (nagyüzemi művelés, hullámtér rendezés, szabadon tartandó sávok, stb.) alappontot további felhasználásra előirányozni csak helyszíni bejáj-ás és reambulálás után lehet. Az alappontok meglétének ellenőrzése után kerülhet sor azok vízszintes és magassági adatainak ellenőrzésére, arait legalább néhány kőnél feltétlenül el kell végezni. A szúrópróbaszerű ellenőrzés után lehet dönteni arról, hogy szükség van-e a koordináták, magasságok ujrameg— határozására, Illetve a meglevő pontosság a célnak megfelel-e. A meglevő alappontok fenti ellenőrzése után korülhet sor a hálózat sűrítésére, kiegészítésére. A keresztszelvények vonatkozásában nagyobb folyóinkon általában a VO nyilvántartási szelvények adatai állnak rendelkezésre. Alapelv, hogy valamennyi szelvónyfelvétel adatait (a régieket i8) össze kell gyűjteni, a szelvónyfelvételt pedig - hacsak a legutolsó felvétel nem egészen újkeletű - közvetlenül a tervezési munka megkezdése előtt meg kell. ismételni, illetve a szelvényeket a szükséges mértékben sűríteni kell. A szelvénysürités a kiviteli tervekhez általában két célra szükséges: a szabályozandó szakasz mélységvonalas helyszinrajzához és az építendő müvek anyagszükségletének számításához. Az első esetben a feladatot nagyobb folyóinkon szondirtachigrafálással szokás megoldani, Célszerű azonban figyelembe venni, hogy a szondlrtachigrafikus helyszlnrajz mindig pontatlanabb lesz, mintha a mélységvonalakat alapvonalról mért, kellő sűrűségű (100-200 m) keresztszelvények alapján szerkesztjük. A miivek környezetének felvétele pedig csak kellő sűrűségű keresztszelvényekkel ajánlatos, annál is inkább, mivel az alapvonal sarokpontjaira az építés kitűzésénél úgyis szükség van. A keresztszelvények feldolgozása az adott részfeladattól függően különböző méretarányokban történhet. Célszerű a felvételi eredményeket Írott formában (nem a Jegyzőkönyvben!) is összegyűjteni és megőrizni. Ezekből lehetőség van a további számításokhoz szükséges paraméterek (szelvényterület, szélesség, hidraulikus sugár, középmélység stb.) számítógépes utón történő' összeállítására is. Nagyvizek levonulásénak ellenőrzéséhez, árvizszintek számításához a teljes hullámteret átfogó völgyszelvényok ismerete nélkülözhetotlen. A számításokhoz legalább 3-5 km-enkőnt, jellemző helyen felvett szelvények adatai szükségesek. Értelemszerűen ide tartozik valamennyi hidszelvény is, ártéri nyílásaival együtt. Feltétlenül meg kell adni az átfolyási szelvény szélességét és a szerkezetek alsó élét. A hidraulikai számítások egyik legfontosabb alapadata a vízfelszín esése. Az esés meghatározását célzó vizszintrögzitések Jelentősége lényegesen nagyobb, mint ahogy az a Jelenlegi Vízrajzi gyakorlatból kitűnik. A rögzítési eredmények felhasználásából nyilvánvaló, hogy az e- sésmérések hasznossága egyidejűleg végzett vizhozammérések esetén megsokszorozódik, különösen,1 ha azokat minél több jellemző vízhozamnál megismétlik. A vlzszlntrögzltések gyakori és megfelelő pontosságú végzése a vízfolyás mentén Jól karbantartott alapponthálézatot, kellő gyakorlatot és megfelelő módszert kíván. Általában megállapítható, hogy az egyidőben való lekarózás és utólagos bemérés módszere az újabb gyakorlatban nem vált be. Célszerű a vízfolyást olyan szakaszokra osztani, amelyeken a rögzítés egy nap alatt elvégezhető. Az esetleges vízállóévaltozások a 15 - 25 km-e8 távolságokban óránként leolvasott vízmércék (segédnércék) adatai alapján könnyen redukál- liatók. A vízrajzi felvételeknél előforduló mérési munkákhoz többéves tapasztalatok alapján a VITUKI II/3.osztályán "Folyófelvétel! útmutató" készült [1], Ennek teljes közlése a Jelen összeállítás kereteit meghaladja, egyes részeire pedig a tervezési előmunkálatok során nincs Is szűk-
