Csoma János: A korszerű folyószabályozás alapelvei és módszerei (VITUKI, Budapest, 1973)
II. A folyószabályozáshoz szükséges jellemző mennyiségek és paraméterük meghatározása
105 hető, ugyanakkor a szabályozási mlivek épitéséhei és fenntartásához is elegendő idő áll rendelkezésre. Törekedni kell arra, hogy a íolyő hossza mentén azonos tertőseágu vízállásokra illetve vízhozamokra történjen a szabályozás. Különösen fontos ez a magyarországi folyóknál, melyek saját alluviumukban folynak és medrüket változtatják. Nem fogadható tehát el pl. a Tiszán kisviz- ozabályozási szintnek a O-vizszint, amit 1842-ben határoztak meg és amelyre a vizméroék O-pont- Ját elhelyezték. A O-vlzszint már a szabályozások után sem volt párhuzamos a tényleges vlzszint- tel és ezt az állapotot a meder süllyedése, az átvágások tovább rontották. A kisvizszabályozás vizszintjét tehát homogén (azonos mederállapotra vonatkozó) viz— állástartésságok alapján kell meghatározni, arra törekedve, hogy az a folyé teljes hossza mentén egységes legyen. 3, A nagyvlzl szabályozás méretezési vízhozama A folyók vízjárásának ismeretében, a II.3. fejezetben leirt módszerekkel meghatározhatók a nagyvizek jellemző adatai ós számíthatók a különböző valószínűséggel várható árvízi vízhozamok le. Ezek a számítások szolgáltatják a nagyvlzi szabályozás méretezési vízhozamának kiválasztásához szükséges alapadatokat. A méretezési (vagy közismert nevén mértékadó) vízhozamot a Jelenlegi gyakorlatban az évi legnagyobb Jégmentes vízhozamok adott valószínűségű (vagy átlagos visszatérési idejű) értékével szokás megadni. A valószínűség százalékos értékét, vagy a visszatérési időt a védett területek kiterjedése, népgazdasági értéke és Jelentősége, a beruházás költsége, az elhárítható árvízkár és még számos - főként nem műszaki, hanem közgazdasági - tényező határozza meg. Ebből következik, hogy a nagyvlzi szabályozás méretezési vízhozamának meghatározása nem osupán műszaki- tervezési, hanem közgazdasági és egyéb tényezőkön alapuló döntési feladat. Ugyanez vonatkozik- a mértékadó vízhozamokról vízállásokra, illetve töltésmagasBágokra áttérve - az árvízi biztonság mértékére is. A magyarországi töltésrendszerek döntő többségénél Jelenleg az 1 ‘jv-oa valószínűségű (átlagosan 100 év visszatérési idejű) árvizhozamokat tekintik mértékadónak, a biztonság mértéke pedig ennek felszingörbéje felett általában 1 m. Természetesen ettől eltérő előírások is vannak. A fenti, többé-kevésbé általánosnak tekinthető alapelvtől két esetben kell eltérni. Az egyikre példa a Duna Esztergom alatti szakasza, ahol nem a Jégmentes, hanem a Jeges vízállások a mértékadók. A jéggel befolyásolt lefolyás közismert bizonytalanságai miatt ebben az esetben szabatos statisztikai számításokra ma még nincs lehetőség, ezért az éezlelt legnagyobb Jeges vízállásokat tekintjük mértékadónak. A másik kivétel a nagymlitárgyak esete, ahol a méretezés többszáz, vagy 1000 éves átlagos visszatérési idejű vízhozamra történik. A művek üzemmódjánál pedig az árvizek levezetését úgy Írják elő, hogy az érintett terület árvízi biztonságát ne osökkenteák, sőt a duzzasztott szakaszon a töltések magassága biztonsági okokból relative mindig nagyobb és a duzzasztást görbének megfelelően köt vissza az általában mértékadó szintre. Fentiekből következik, hogy nagyvlzi szabályozásnál, illetve a mértékadó árvizhozamok felülvizsgálatánál a tervezés feladata - az elvégzett hidrológiai számításokra támaszkodva - o- lyan variánsok kidolgozása, amelyek a döntés alapját képezik. Az elsó variáns mindig a meglevő állapot Jellemzése. Meg kell határozni, hogy a íolyó(szakasz) a töltések adott kiépítettségénél- vagy a leggyengébb szakaszok kisebb korrekciójával - a szokásos biztonsággal és az úgynevezett O-biztonsággal milyen valószínűségű vízhozam levezetésére képes. Megköveteli a Jelenlegi állapot Ismeretét az azonos biztonságra való törekvés elve is, hiszen a töltésmagasságok hosszmenti összehangolása ilyen Információk híján nem lehetséges. IRODALOM 1. Ackers, P.-Charlton, F.G.: Dimensional Analysis of Alluvial Channels. - Journal of Hydraulio Research, 8. 1970. 3. 2. Bruk, S,: Variation of River Flan Forms, - IAHR International Seminar on Hydraulics of Alluvial Streams, New-Delhl, 1973. Jan. 3* IngUa, C. ! Discussion on Systematic Evaluation of Riverregime. - ASCE. Journal of Waterways and Harbours Div., 94. WW 1, 1968.
