Csoma János - Szigyártó Zoltán: A matematikai statisztika alkalmazása a hidrológiában (VITUKI, Budapest, 1975)
Függelék
zások vízállásra gyakorolt hatása minden esetben azonos előjellel jelentkezett — a vízállások az időben fokozatosan süllyedtek. Az egyes időszakokra vonatkozó értékók ezzel szemben lényegesen eltértek attól függően, hogy a vízállásidősor melyik részét vizsgáltuk. Más oldalról különösen alátámasztja a módszer bizonytalanságát hangsúlyozó véleményünket az a körülmény, hogy mind a záhonyi, mind a polgári adatsor esetében negatív iránytangenst, azaz süllyedő tendenciát kaptunk, holott közismert tény, TISZA POLGÁR f.1.2. ábra. A Tisza polgári szelvényében észlelt évi legkisebb jégmentes vízállások idősora a különböző időközökhöz tartozó kiegyenlítő egyenesekkel hogy csak a Tisza záhonyi szakaszára jellemző a beágyazódás, míg a polgári szelvény állandónak tekinthető, e szakaszon jelentősebb mederváltozások 1900 óta nem mutathatók ki [10]. Ilyen feltételek mellett tehát a vízállásidősorok szokásos elemzése alapján olyan időszakokra is kimutatható a mederváltozások vízállásra gyakorolt hatása, ahol mederváltozások nem is voltak. A vízállásidősorból megállapítható tendenciák ilyen esetben ugyanis kizárólag a véletlen jellegű ingadozásokból adódnak. Amikor tehát a vízállásadatsorokból a mederváltozások vízállásra gyakorolt hatását kívánjuk meghatározni, első lépésként meg kell vizsgálni a vízállásadatok egyöntetűségét, azt, hogy az adatok azonos eloszlásból szár- maznak-e. Ha azt tapasztaljuk, hogy az adatsorokban jelentkező eltérések véletlen jellegű ingdozásból adódnak, az adatsor javítása, azaz bármiféle szabályos, egyirányú vízállásváltozási tendencia feltételezése indokolatlan. Erre ugyanis csak akikor van jogunk, ha az eltérésék meghaladják a véletlen jellegű ingadozások mértékét. A vízállások bizonyos egyirányú megváltozása, pl. a kisvizek fokozatos süllyedése azonban a mederváltozá226
