Csoma János - Szigyártó Zoltán: A matematikai statisztika alkalmazása a hidrológiában (VITUKI, Budapest, 1975)
Függelék
A mederváltozások vízállásra gyakorolt hatásának meghatározására számos módszer alakult ki, ennek ellenére sem található azonban olyan általánosságban elfogadott eljárás, melynek segítségével a vízállásadatsort egyöntetűvé lehetne tenni úgy, hogy a statisztika igényét is kielégítse. Bizonytalan a mérceszelvény stabilitásának értelmezése is. A vízmérceszelvények stabilitását ugyanis a hidrológiában úgy szokták értelmezni, hogy azok a szelvények stabilak (időben változatlanok), melyeknél az ismétlődő keresztszelvény felvételek azonosságot mutatnak, mederváltozás tehát nem jelentkezik. Önmagában nézve ez a megfogalmazás helytálló. Nem ad azonban felvilágosítást arra, hogy a mérceszelvény állandósága mellett miért változnak az azonos vízhozamhoz tartozó vízállások. Nyilvánvaló, hogy adott szelvény stabilitása önmagában még nem meghatározója az adott vízhozamhoz tartozó levonulási szinteknek. Attól függően, hogy a szelvény alatt, illetve felett a mederben milyen változások következtek be, változhatnak az azonos vízhozamhoz tartozó vízállások is. Akkor tehát, amikor csak a mérceszelvény stabilitását, a szelvény változatlanságát vizsgáljuk, nem mindig kapunk felvilágosítást arra, hogy az azonos vízhozamhoz tartozó vízállások miért és milyen mértékben változtak. A cél pedig minden esetben az, hogy az azonos vízhozamhoz tartozó vízállások változásait határozzuk meg. Azért ez a cél, mivel a vízhozamnyilvántartás elsősorban vízállásadatokra támaszkodik, s ha az azonos vízhozamokhoz tartozó vízállások az időben változnak, az adott szelvényre meghatározott vízállás—vízhozam összefüggés érvényét veszíti. Az ilyen, nem érvényes össefüggés alapján meghatározott vízhozamstatisztika tehát már nem tükrözi a vizsgált időszakban levonult vízhozamok valós értékeit. Egyértelmű lesz a feladat, ha a mérceszelvény stabilitása helyett a szelvény környezetének stabilitását, tehát a vízállás-vízhozam kapcsolat kialakulását befolyásoló teljes szakasz mederváltozásainak az azonos vízhozamok levonulási szintjeire gyakorolt együttes hatását vizsgáljuk. Más szavakkal ez azt jelenti, hogy valamely vízmérceszelvény környezete akkor nevezhető stabilnak, ha azonos vízhozamokhoz tartozó vízállások az időben változatlanok maradnak, tehát a mederváltozások vízállásra gyakorolt hatása zérus. Korábban a mérceszelvények stabilitásának vizsgálata alapján a meder süllyedésére vagy emelkedésére óhajtottak következtetni. Természetes viszont, hogy az azonos vízhozam melletti szintek alakulása nemcsak a függőleges, hanem a vízszintes mederváltozásnak is függvénye. Ezért mi vizsgálataink során a mederváltozásoknak a vízállásra gyakorolt együttes hatását kívánjuk figyelembe venni függetlenül attól, hogy az vízszintes vagy függőleges értelmű mederváltozásból adódott-e. A mederváltozások vízállásra gyakorolt hatása legszabatosabban az azonos vízhozamokhoz tartozó vízállások vizsgálata alapján lenne meghatározható. Sajnos azonban ez a módszer ennek ellenére általában csak igen ritkán alkalmazható. Az alkalmazás elsődleges nehézsége az, hogy a mederváltozások hatása a különböző vízhozamtartományokban más és más értékkel jelentkezik. Legnagyobb ez a hatás a legkisebb vizek idején. Nagyvizek idején viszont még jelentős mederváltozások hatását sem lehet meg222
