Csermák Béla: Hegy- és domvidéki vízrendezés hidrológiai kérdései (VMGT 157. Vízgazdálkodási Intézet, Budapest, 1985)
ELŐSZÓ A hegy— és dombvidéki vízrendezés mai elvei,módszerei,eszközei több évszázados fejlődés eredményei. Ez a fejlődés nem volt szabályos:- aránylag későn indult (a török hódoltság miatt),- több visszaesés mutatkozik (a háborúk, a gazdasági válságok hatására), de- vannak virágzó szakaszai is Ca kultúrmérnöki intézmény 1879. évi létrehozását és a vizjogi törvény 1885. évi megalkotását követően, gazdasági fellendülések idején a két háború előtti években, a nagyüzemi mezőgazdaság megerősödése után az 1960-as évektől). Ma már köztudott és általánosan elfogadott elv,hogy a vízrendezés területi egysége a vizgyüjtőterület és a vízrendezés Csőt az egész vizgyüjtőfejlesztés) feladatait nem egymástól függetlenül, hanem összhangban kell ellátni. Vonatkozik ez főleg- a völgyfenéki befogadó rendezésére,- a völgyoldalak talajvédelmére,- a völgyfenéki területek vízrendezésére, és- a hasznos vizek tározására. Az ország érintett nagyobbik felén, mindezen feladatkörök ellátására az anyagi eszközök korlátozottan állnak rendelkezésre. Biztosítva vannak azonban a szervezeti és a személyi feltételek: az állami vizügyi szervek mellett a tanácsok és a társulatok is népes szakértő-gárdával rendelkeznek. Az ő napi operativ és tervező munkájukat kivánjuk ezzel az összefoglaló jellegű kiadvánnyal segiteni. A Szerkesztő