Csermák Béla: Hegy- és domvidéki vízrendezés hidrológiai kérdései (VMGT 157. Vízgazdálkodási Intézet, Budapest, 1985)

2. Vízfolyások rendezése

39

2. VÍZFOLYÁSOK RENDEZÉSE

Vízfolyás (tula jdonképpen s kisebb vízfolyás) az olyan nyílt felszinü természetes vagy mesterséges patak (csermely,ér, folyás), amely általában könnyen áthidalható, 100 km-nél rövi- debb és vízgyűjtője 1000 ^2000 km2-nél kisebb (Déqen I.et al., 1970.).

Hazánkban a kisebb vízfolyások a hegy- és dombvidék jellegzetes vizei, amelyek általában a völgyfenéken alakultak ki. Dellemző rájuk a csapadéktól függő szélsőséges vízjárás; nyár végén - ősz elején a kisebbek kiszáradnak vagy kisvizük csak néhány 1/s, a rövid ideig tartó nagyvizük viszont elérheti az

3

50 - 100 m /s-ot is. Nagyvizeiket főleg a nagy intenzitású záporok, másodsorban a tavaszi hirtelen olvadások okozzák; ekkor hordalékszállitásuk is sokszorosára növekszik.

Árvízkor a - középvizi mederből kilépő - hordalékos viz a partokon rakódik le, ami függőmeder kialakulásához vezet. A függőmeder akadályozza a völgy megfelelő víztelenítését; a me— anderező vízfolyás, a patakpartok benőttsége is megnehezíti a lefolyást és a mezőgazdasági művelést.

2

Ma gva rországon a 47 000 km hegy- és dombvidék jellegű terület eT*25~ÖÜÜ_TmFi o s szú kisebb vízfolyás szövi át (ebből 5500 km van a vízügyi igazgatóságok kezelésében). Árterületük kiterjedése 4300 km2; ezen biztosítani kell a biztonságos mezőgazdasági művelés feltételeit, továbbá 2900 km2 vízkár- veszélyes belterületen a káros vizek kártétel nélküli elvezetését,a ta la jvizszintek szabályozását, az ipari üzemek és a közlekedési vonalak vízkárok elleni védelmét.

2.1 A FELADAT ÁTTEKINTÉSE

Az elmondottakból következnek az indokok és a tennivalók (kozák M, - Sabathiel J.. 1977);

Vízfolyás rendezésen (patakszabályozáson) azokat a munkákat értjük, amelyeknél a viszonylag kis vizhozamú és szelvény—