Csermák Béla: Hegy- és domvidéki vízrendezés hidrológiai kérdései (VMGT 157. Vízgazdálkodási Intézet, Budapest, 1985)
1. Természeti adottságok
19 két is többen vizsgálták CbME Vizgazdálkodási Tanszéke. Közép- tiszavidéki VÍZIG stb.) Az eredmények összefoglalva is megtalálhatók CvGI Nováky B.» 1984.). Tájékoztatásul szolgálhat,hogy csa pai dék csúcsintenzitásának kb. 90 %-át célszerű venni 20 2 km2 terület esetén 80 %-át célszerű venni 50 kmí terület esetén 70 %-át célszerű venni 100 1 4— km~ terület esetén 60 %-át célszerű venni 200 km2 terület esetén 50 %—át célszerű venni 330 kmp terület esetén 45 %-át célszerű venni 500 km terület esetén A csapadék góca tehát kis területre terjed ki. így ezt a csapadékmérőhálózat csak véletlenszerűen tudja észlelni. Feltételezhető ezért, hogy a nagy-csapadékok tényleges csúcsai a mérteknél magasabbrk. 1.5.1.3 Hó A téli félév hosszabb-rövidebb időszakában a csapadék bizonyos része hó alakjában hull. Hazánkban a havazások időpont, időtartam, terület és mennyiség tekintetében még szeszélyesebbek, mint az esőzések. A hótakaróban felhalmozott viz hirtelen olvadás esetén árvizeket okozhat. £a magas hegységekben eredő folyók kisvizét a hó nyáron növeli, késő ősszel-télen viszont csökkenti.) Az Alföldön december közepétől február végéig, hegy- és dombvidékeinken november végétől március végéig kell, ill. lehet hóboritással számolni. A legnagyobb figyelmet a hóban felhalmozott viz mennyisége érdemli. A Kékestetőn, 1000 m magasságban 60-70 cm a hóvastagság évi maximumainak átlaga, ami 120-140 mm csapadéknak felel meg. Dombvidékeinken ezen értéknek a 60-70 %-a a szokásos. 1.5.2 Párolgás A vizkörforgalom másik lényeges eleme a párolgás.
