Csath Béla: A Zsigmondyak szerepe a magyar vízkutatás és fúrás történetében (Vízügyi Történeti Füzetek 12. Budapest, 1983)

IX. A századfordulóig terjedő évek munkái (1888-1900)

32. kap. A mitológiai Ceres szobrával díszített szarvasi kút A Hungária Gőztéglagyár részére készült I. számú kútról Zsigmondy Béla így számol be: [90] „A fúrást 1893. február 14-én kezdtem meg egy már meglevő 5,90 m mély falazott kútban. A felsőbb puha rétegek átfúrása után 29,47 m-ben értünk a kőbányai geológiai szelvényben eléggé ismert mészkőrétegre, melybe még 41,74 métert hatoltunk, midőn a gyár igazgatósága — valószínűleg a sürgős vízszükségletre való tekintettel — a fúrást 71,21 m mélységben beszüntette." A fúrás utolsó napjairól szóló jelentés az 1. táblázaton látható. Közvetlenül a fúrás beszüntetése után a szivattyúzási adatok alapján kb. 550 m

3 volt a 24 óránkinti hozam, e mennyiséget azonban a falazott és a fúrt kút együttesen szolgáltatta. „A fúrólyuk 32,02 m-ig az eredetileg tervbevett 350 mm külső átmérőjű csövekkel van bélelve; ezen túl a fúrólyuk bősége csak 315 mm, s csövezése a kemény tömör kőzetben nem látszott szükségesnek" [90]. A már említett sörgyári kutakon kívül 1895-ben készült a Dreher Serfőző részére az első kút a Halom utca 11. szám alatt. 177,98 m mély volt, és a vizét ugyancsak az alsó mediterrán kőzetekből kapta [77]. A következő évben (1894) fejezte be Zsigmondy a moldvai Dorohoiuban az 1891-ben megkezdett kútfúrást; a kút mélysége 264,45 m volt. Az 1894-ben Pécsett a honvéd sátortáborban