Csath Béla: A Zsigmondyak szerepe a magyar vízkutatás és fúrás történetében (Vízügyi Történeti Füzetek 12. Budapest, 1983)

VIII. A két Zsigmondy együttműködésének utolsó szakasza (1882-1888)

Az 1879-i nagy árvíz után újjáépülő Szeged vízellátására 1883-ban készült első terv szerint a vizet a Maros beömlése felett a Tiszából vették volna és szűrőkön megtisztítva vezették volna a városba. A nagy költség miatt ezt a tervet elvetették és Hódmezővásárhely, valamint Szentes példája nyomán a vízszükségletnek artézi kúttal való biztosítását határozták el. Az elgondolás helyességét Zsigmondy Béla — akivel a városi tanács érintkezésbe lépett — is elismerte, ér. ajánlatot tett a kút fúrására. Az ennek alapján kötött szerződést az 1886. november 17-én tartott közgyűlés jóváhagyta. Zsigmondy munkához látott és 1887-ben, alig 10 hónap alatt, elkészült a Budapesti sugárút és a Tisza Lajos körút sarkán az első artézi kút (25. kép). Mélysége 226,69 m volt és 24 óránként 550 000 liter 21,2 °C-os, tiszta, de kissé kénesszagú ivóvizet adott 1 méter magasságban [79]. A díszes kút itt sem a fúrólyuk felett áll, hanem attól kissé messzebb. Az 1887-es évben fejeződött be — a már említett szegedin kívül — Püspökfürdőn a nagyváradi (ma Oradea, Románia) prépostság részére, Léván (ma Levice, Csehszlovákia) az uradalom részére, valamint Harkányban a fürdő részére készült kút is. 25. kép. Artézi kút a szegedi Tisza Lajos körúton (Pataki László rajza)