Csath Béla: A Zsigmondyak szerepe a magyar vízkutatás és fúrás történetében (Vízügyi Történeti Füzetek 12. Budapest, 1983)

VI. A városligeti artézi kút

kintetben korszakalkotó újításokkal küzdöttek le a nehézségeket. A geológiailag fontos észlelések — a kiemelt iszap és az áttört rétegek természetének tudományos ismertetése, s a bennük talált kövületek, csigák leírása — a földtani kutatásnak és a paleontológiának nagy hasznot jelentenek [24, 47]. A városligeti kút a tudománynak és a kitartó munkának diadala volt. „Egy magyar bányász műve, aki a minden oldalról jövő lehangoló nyilatkozatoktól és kellemetlenségektől vissza nem riadva létrehozta, mert élt benne a földtanra épített meggyőződés, mely őt kifáradni, vagy félúton visszatérni nem engedte... Az a kút, mely világnevezetesség és nemzeti büszkeségünk, mert az ismert artézi kutak közt a legmélyebb.* Míg kiömlő gyógyhatású ásványvizével a szenvedő emberiségnek fog használni, addig a tudománynak oly becses adatokkal szolgált, melyek Magyarország földtani viszonyainak megismerésével lényeges szerepet játszottak" méltatta jelentőségét Halaváts Gyula bányamérnök [48]. A főváros törvényhatósági bizottsága jegyzőkönyvileg fejezte ki köszönetét Zsigmondy Vilmosnak „a föld kerekségén páratlanul álló" művéért. Egyúttal kimondta, hogy Zsigmondy Bélát, aki „a fúrás munkálataiban szakadatlanul részt vévén, és kitartó működésével a fúrási munkák eredményeinek előidézéséhez nagy mértékben hozzájárult... az elért eredmény mérvéhez és a teljesített munka nagyságához illő tiszteletdíjazásban, illetőleg pénzjutalomban kívánja részesíteni" [49]. A budapesti városligeti kút Zsigmondy Vilmosnak a kútfúrás terén utolsó műve. 1876 márciusában Budapesten kelt körlevelével tudatta, hogy mindazon fúrási munkálatokat, amelyekkel eddig foglalkozott, valamint vállalatát, — mely az 1865-ben létesített első hazai mélyfúró-ipari vállalkozás volt, — unokaöccsére, Zsigmondy Bélára ruházta át [3]. * * * Vessünk egy kis visszapillantást az 1872—1876 közötti évekre, a két Zsigmondy együttműködésének idejére. A Magyarhoni Földtani Társulat 1873. január 8-i szakülésén Zsigmondy Vilmos „Emlékirat az Alföldön fúrandó artézi kút tárgyában" címmel tartott felolvasást, míg a fiatal Zsigmondy Béla a „hengerfúrás"-ról értekezett [45]. Bevezetőben a kőzet szilárdságának jellemzésére a „keménységi fok"-ot javasolta, amelyet a 100 ütésre eső, hüvelykben kifejezett előrehaladással fejez ki. Ezt követően a hengerfúrás kivitelezéséről, a sértetlenül maradt kőzetmintának a talpról való letöréséről és kiemeléséről számolt be. „A hengerpróbák előnyei szembeötlők, mert a kőzet a maga eredetiségében maradván... a kőzet, vagy ásvány minden tulajdonsága tisztán megvizsgálható". 1874-ben Fiúméban, a kikötő bővítési tervei kapcsán a kormány megbízásából végeznek a Zsigmondyak talajfúrásokat. Zsigmondy Béla itt ismerkedik meg a talajkutató fúrásokkal, amelyek később vállalatának új profilját jelentik. Ugyanebben az évben Zsigmondy Vilmos az ausztriai Schwechatban, a Dreher-féle serfőző számára készített kutakat [50]. Az itteni kapcsolat, ismeretség alapján a későbbiekben unokaöccse fúrta a további kutakat. Mint társat, ott találjuk Zsigmondy Bélát a Temes vármegyei Buziás fürdőn (ma Buzias) 1874 elején elkezdett fúrásoknál is, amelyeket megelőzően a vallás és közoktatás*A Berlin melletti Sperenbergben 1871-ben elért 1271 m volt a világrekord, de ez a fúrás nem vízre történt, hanem sófúrás volt.