Csath Béla: A Zsigmondyak szerepe a magyar vízkutatás és fúrás történetében (Vízügyi Történeti Füzetek 12. Budapest, 1983)

IV. Az útmutatás kora

Az 1865. április 3-án kelt újabb hivatalos irat arról tudósítja a siklósi uradalom főtisztjét, hogy a „Harkányi mély termál forrásvíz feltárására Zsigmondy Vilmos a szükséges szerződést aláírta [23]. Zsigmondy munkáját — mint minden kútfúrásnál — a terület földtani felépítésének és szerkezetének tanulmányozásával kezdte. Megállapította, hogy a vízszolgáltató kőzet a mezozoós mészkő, és hogy ebből mélyfúrással nagymennyiségű melegvizet lehet kitermelni. Ugyanakkor rámutatott arra is, hogy a leendő kutat rétegkizárással meg lehet védeni a felszínközeli hideg víz beáramlásától. A fúrás előkészítéseként alaposan megvizsgálta a Villány hegység oldalán található nyolc forrást, Hőmérsékletük alapján csoportosította őket, majd tisztázta a forrásvizek keveredésének folyamatát. Végül a mészkőréteg szerkezeti helyzetének megállapításával zárta le a fúrás telepítéséhez szükséges előtanulmányait. Alaposságára jellemző, hogy megfigyelései alapján kialakított elképzeléseit a nagyobb biztonság érdekében Szabó József egyetemi tanárral is megvitatta [24]. Feltételezéseinek igazolására 1865 nyarán és kora őszén kísérletképpen egy 34,77.

m mélységű próbafúrást mélyített kitűnő eredménnyel. Az uradalom most már egy állandó kút készítését kérte. A próbafúrások eredményén fellelkesült Országos Építészeti Igazgatóság pedig maga kívánta a részeredmények alapján a harkányi termálvizet feltárni. Egy 1866. április 8-án kelt levélből Zsigmondy már arról értesülhetett, hogy „Batthyány Ödön úr őméltósága a harkányi kút költségvetését jóváhagyta" [23]. 1866. július 12. és szeptember 28. között — 42 nap alatt — készült el az ország első hévízkútja és 37,77 m mélységből állandó 62,5 °C hőmérsékletű 24 900 l/d mennyiségben — éghető gáz kíséretében — juttatott hévizet a felszínre. A fémekkel szemben rendkívül agresszíven viselkedő hévizes forrás foglalását Zsigmondy kettős falú, vörösfenyőből készült facsövekkel oldotta meg, s a csőfalak között hézagot hagyott, melyet folyami kaviccsal töltött ki. (Than Károly vegyelemzése a kénes hévízzel feltörő széndioxidszulfidot mutatott ki, mely felfedezésre nemzetközileg is felfigyeltek.) Az eredmény Zsigmondy Vilmost igazolta, sőt a feltörő víz mennyisége és nyomása őt is meglepte. A termálkút a tudományos következtetésre épülő műszaki alkotás diadalát hirdette. A Harkányban elért siker nemcsak a fürdőnek adott máig ható távlatokat, de Zsigmondy számára is országos elismerést vívott ki: megalapozta mélyfúrási specialista hírnevét [25]. A 6. kép a harkányi fúrás metszetét mutatja be. A munka során szerzett tapasztalatait Zsigmondy nem rejtette véka alá: a harkányi kutat földtanilag és műszakilag is mintaszerűen dokumentálta. A kút adatainak tudományos értékelése kapcsán megállapította többek között, hogy Harkányban több egymás fölötti víztároló között összefüggés van és az alsó rétegekből a felsőbe nyomul a hévíz, vagyis a mélyben vízmozgással kell számolni. Behatóan foglalkozott még a hévizek keletkezésével, a fedett és fedetlen karszt, valamint a felszálló karsztvíz fogalmával és kimutatta, hogy az ismert budai hévforrások víztartó rétege a Duna vonalát követő geológiai törésvonaltól keletre, tehát a Margitszigeten is elérhető [26]. Mindez a kiegyezés idejében történt amikor József főherceg, a Margitsziget gazdája, a szigetet régi fényét visszaállítva, a népesedő főváros közönségének rendelkezésére kívánta bocsátani. A főherceg tervéhez kapcsolódva Zsigmondy javaslatot tett egy a Mar-