Csath Béla - Deák Antal András - Fejér László - Kaján Imre: Magyar vízügytörténet (Pro Aqua Alapítvány – EJF, Baja, 1998)
10. Fejér László: Sajó Elemér és a két világháború közötti korszak vízügyi politikája
10. SAJÓ ELEMÉR ÉS A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTTI KORSZAK VÍZÜGYI POLITIKÁJA 10. SAJÓ ELEMÉR ÉS A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTTI KORSZAK VÍZÜGYI POLITIKÁJA (Fejér László) 10.1. A békeszerződést követő politikai és gazdasági válság hatása a vízimunkákra Az I világháború számos korábban eltervezett munkát szakított félbe, temetett el örökre. így járt az 1908- ban megszavazott II. te az ún. ''víziberuházási törvény", amely 25 évre évi 7,5 millió koronát irányzott elő a Dunán, a Tiszán és mellékfolyóikon folytatandó szabályozási munkákra, illetve az 1914 évi XXXVIII te., amely az előző törvény kiegészítéseként 20 évre, összesen 40 millió koronát szánt az állami rendelkezés alá nem eső folyók és vízfolyások (patakok) rendezésére - nos ezek ebben a formában végképp lekerültek a napirendről. A világháború árát nemcsak emberéletek százezreivel, s az ország gazdasági leromlásával kellett az egykori Magyarországnak megfizetnie, hanem a békeszerződés a korábbi területi egységet is megszüntette Noha a békeszerződés a népek önrendelkezésének jogán alapult, a létrejövő, vagy megnagyobbodó utódállamok, Csehszlovákia, (ill. Szlovákia), Románia, Jugoszlávia valamennyien jelentős létszámú magyar nemzeti kisebbséget tudhattak területükön. Ez az elkövetkező évtizedekben meghatározta, de még napjainkban is meghatározza Magyarország és szomszédainak mindennapos kapcsolatát A világháborút követő első évtized konzervatív magyar kormányzata az amúgy is meglévő gazdasági csőd mellé még az ország területének széthullását nehezen elviselő nemzeti tudathasadást, a menekültek tömegeivei együttjáró nyomort és nélkülözést, valamint az összeomlott államszervezet újjáépítésének a terhét kapta örökségül. Az új országhatárok alapvető változást jelentettek Magyarország vízrajzi helyzetében. Ettől kezdődően az ország folyóvizeinek 96 %-a már a határokon túlról érkezik. Míg korábban a Kárpát-medence egységes közigazgatási rendszerében a dunai vízgyűjtőterület bármely pontján tervezeti, vagy elvégzett vízi beavatkozás a medence közepén élők érdekeit figyelembe kellett vegye, addig az új helyzet vízrajzi szempontból a magyarországi Alföld népét és gazdaságát kiszolgáltatottá tette az utódállamok vízügyeket komolyan vevő, vagy azt éppen elhanyagoló magatartásával szemben. Tudni kell, hogy az árvédekezés a történelmi Magyarországon működő társulati láncolat esetében sem volt katasztrófamentes, de az új helyzetben az árvízveszély - elsősorban politikai okokból - lényegesen növekedhetett.123 A vízügyek terén várható ellentmondások feloldására a békeszerződés megfogalmazói Magyarország kezdeményezésére vízügyi rendelkezéseket is iktattak a szerződésbe, melyek végrehajtásának ellenőrzésére külön Állandó Vízügyi Műszaki Bizottság (Commission technique permanente du Regime des Eaux du Danube - CRED) létrehozását rendelték el az érintett országok képviselőinek részvételével. A CRED feladata Magyarország és az utódállamok között felmerülő vitás vízügyi kérdések eldöntése volt A határfolyók szabályozásán kívül illetékességi körébe tartozott a határok által kétfelé osztott társulatok ügyeinek rendezése, és az ily módon elmetszett belvízcsatornák dolga is. A probléma súlyának megértéséhez tudni kell, hogy a 38 dunai társulatból 20 társulat teljes területével, 3 társulat részben, míg a 40 tiszai társulatból 13 teljesen, 8 pedig részben az utódállamok közigazgatási fennhatósága alá került. Ez a tény az ármentesített területeket tekintve a Duna-völgyében 51 %-ot, a Tisza-völgyében pedig 34 %-ot jelentett. A monarchia felbomlása alapjaiban rázta meg a magyar gazdaságot. 1906 óta a monarchia területén az idegen (külföldi) mezőgazdasági termékek csak magas vámok lefizetése után juthattak piacra, s így a magyar mezőgazdasági áruk e védővámoknak köszönhetően szinte egyeduralkodói lehettek a birodalmi piacnak. Ezt a kedvező helyzetet tetézte a világháborús konjunktúra, amely a magyar termelőknek (és kereskedőknek) jelentős többlethasznot hozott. A háború után a védővámok megszűntek, s az egykor jól fizető csehországi és ausztriai piacokon korábban nem ismert konkurenciaharcot kellett vívni. A Felvidék, Kárpátalja és Erdély ipari nyersanyagaitól a feldolgozó nagyüzemek elestek, s számos iparág elvesztette hagyományos nyersanyagbázisát. A megváltozott gazdasági viszonyok között az ipari behozatal ellenértékét a mezőgazdasági kivitel fokozásával lehetett csak előteremteni Mindez hozzájárult a magyar Alföld gazdasági felértékelődéséhez, ami a vízügyek terén - főleg az 1930-as évek második felében - a Tisza és a Körösök felé irányuló fokozott figyelmet jelentette. 133 Tanulságos példát szolgáltatott erre az 1925 decemberi árvíz, amikor a Fehér-Körös romániai gátszakadásai súlyos gondokat okoztak a magyar határon belüli területeken is 83
