Czaya, Eberhard: A Föld folyói (Gondolat, Budapest, 1988)
III. Forradalmi események a folyók életében
felé. Az ilyen folyókat, azaz a konzekvens folyók oldalról betorkolló mellékfolyóit szubszckvenseknek nevezzük. A konzekvens és szubszckvens völgyekből összeálló ferdefözéres rajzolat a Temze-völgy térképén is jól kivehető. A vízfolyások újabb csoportját alkotják a szerkezeti vonalak, így például vetődéseket követők. Ezek a tektonikusán előre jelzett völgyek sok esetben két rög között lezökkent árkos törésekhez kapcsolódnak. Ilyen például a Felső-Rajna-árok, vagy az Elba-völgy Pirna és Meissen közötti szakasza. A harmadidőszakban képződött, 250 km hosszú, 30-40 km széles, Baseltól Mainzig húzódó Felső-Rajna-árok nélkül nem is beszélhetnénk a mai értelemben vett Rajnáról. Az Alpokban eredő Rajna és Aare korábban ugyanis a Duna, illetve a Rhone felé tartott. Csak az árok kialakulása után találtak közös, észak felé tartó lefolyást. A tektonikus völgyek közé soroljuk a két szomszédos hegységrendszer határán létrejött völgyeket is, így például a Duna, az Odera és a Visztula felső szakaszát. Más földrészeken még az európaiaknál is tekintélyesebb méretű szerkezeti vonalak játszottak szerepet a folyók irányának meghatározásában. A Nílus nyugati forráságainak helyét például a Közép-afrikai-árokrend- szer jelölte ki. A korábbiakban felsorolt szerkezetileg előre jelzett völgyek sok esetben a földköpenyig lenyúló mély törésekhez igazodnak. A szerkezethez való igazodás nem jelent egyúttal állandóságot is. Az újonnan fellépő geológiai mozgások a folyókat újbóli alkalmazkodásra késztetik. Megtörténhet az is, hogy nagy területre kiterjedő szerkezeti mozgások nyomán a korábbi lefutással ellenkező irányba kényszerülnek. Ezekre a radikális változásokra talán az Amazonas nyújtja a legjobb példát. Bár mai vonalvezetésének alapjai egészen az óidőig vezethetők vissza, a földtörténet során kéregmozgások többször is módosították a hatalmas folyam életét. Az egykori GondA tibeti folyócsomózódásokat a párhuzamos redők- be vágódó folyamóriások hozták létre vána-föld vizeit levezető ös-Amazonas még nyugat felé, a Csendes-óceán irányába haladt. A Gondvána szétdarabolódását, majd az Andok felgyűrődését követően az Amazonas-medencében hatalmas kiterjedésű édesvizű tó duzzadt föl. Az Amazo- nas-tó vize csak az egész Dél-Amerikára kiterjedő, kelet felé történt kibillenést követően talált utat magának a Brazil- és a Gua- yanai-felföld sziklabástyái között az Atlanti-óceán irányába. A jelenlegi Amazonas- medence aljzatában sok helyütt megtalálhatók az egykori beltó vízszintesen lerakodott üledékei. Völgyfejlődés ferdén kibillent réteglépcsővidcken (W. M. Davis és W. Wundt nyomán) 77
