Czaya, Eberhard: A Föld folyói (Gondolat, Budapest, 1988)

II. Völgyképző folyók

keményebb kőzetsáv mentén (1. „Vízesések és zuhatagok” című fejezet), a még nem teljesen kidolgozott áttöréses völgyekben, jéggyalulta mélyedések alatt vagy ahol lavinatörmelék csökkenti a völgyesést. Vegyük példaként a Dunát. Felső szakaszán, a Lcch-torkolat és a Mosoni-Duna torkolata, a 2497. és az 1794. folyamkilométer között 40 cm/km eséssel halad. Középső szakaszán (az 1794. és az 1048. folyamkilométer között) az esés hirtelen lecsökken: mindössze 6 cm kilométerenként. A Magyar Alföld a feltöltött síkságok egyik legnagyszerűbb európai példája. Medencéjét nagy vastagságban töltik ki a folyóvízi üledékek, mivel a Duna vaskapui, a viszonylag közeli földtörténeti múltban végbement áttörése még nem fejtette ki idáig felhatoló hatását. A következő, zuhatagokban gazdag száz kilométeres szakaszon (az 1040. és a 941. folyamkilométer között) a szintkülönbség 28 m. Ezen átlagérték mögött nagy esésű zuhatagok és sziklaküszöbök által feltorlaszolt szakaszok egyaránt megtalálhatók. Az Al- só-Duna 941. és a 80. folyamkilométer között lomhán, 3,9 cm/km eséssel halad végig

a Román-alföldön. A deltavidéken esése kilométerenként alig néhány milliméterre tehető.

Hasonlókat mondhatunk a Rajnáról is. Hossz-szelvényének törései két okra vezethetők vissza. Egyrészt a jégkori eljegesedésekre, amikor az Alpokból kilépő gleccserek a felső szakaszán teljesen megváltoztatták a lefolyási viszonyokat, a lehordást és a felhalmozást, másrészt pedig szerkezeti mozgásokra, a Rajna-árok beszakadására és a Raj- nai-palahegység kiemelkedésére. ígyaRajna mentén több helyi erózióbázis alakult ki: a Kölni-öblözet felső elvégződése Bonn-nál, a Rajna-árok bejárata Baselnál, a schaffhau- seni Rajna-vízesés, illetve a Boden-tótól délre lévő feltöltött síkság Chur alatt. Ennek megfelelően változik az esés is. Ahol a Rajna áttöri a hegységet (Binger Loch), az esés 17 km-en 0,82%, Bingen fölött hosszú szakaszon 1,3%, tovább lefelé, a Lőréiéinél csak 0,1 % (az adatok a hajózási útvonal kiépítése előtti időkre vonatkoznak).

A Kongón az esésgörbe meredek és enyhe szakaszai teljesen felcserélődtek. A középső szakaszon tágas feltöltött medencét taláA Duna kiegyenlítetlen esésgörbéje (1000-szeres magassági torzítás). A görbe a Sváb—Bajor-medence, az Alföld és a Román-alföld mentén három részgörbére osztható, amelyek mind saját erózióbázisukhoz (Bajorerdő, Al-dunai-áttörés, Fekete-tenger) igazodnak. Érdemes megfigyelni az esésgörbe megtöréseit (G. Wagner nyomán)

65