Czaya, Eberhard: A Föld folyói (Gondolat, Budapest, 1988)

II. Völgyképző folyók

hátráló és mélyítő erózió meredekebbé váló térszín

legnagyobb sebesség:

kőzépvízkor, árvízkor, katasztrofális árvízkor

egyensúly i^eltar, / meander I I 1 feltíáltés

tenger

I csak bevágódás

bevágódás és ellaposodás tllllllegymás mellett, részleges hordaléklerakás

oldott anyag------►

tork

olat

lebegtetett.;.;.

^w.:;anyag

o|g^9etegg^7-/.'szilárd anyag

Egy vízfolyás ideális hosszszelvénye. Fent: esésgörbe, a lepusztulás és feltöltés váltakozása. Alul: a hordalékösszetétel változása a folyó különböző szakaszain (W. Wundt és mások nyomán)

Vízmosás tömbszelvénye (B. G. Esche és H. Lautensach nyomán). A = a völgy fő eróziós barázdákkal;

B = a vízmosás bevágódása;

C = törmelékkúp; D = a főfolyó hordalékával feltöltött völgy

kúpot épít. Szép példáit láthatjuk e folyamatnak az Alpok déli lábánál, például Verona fölött, ahol az Adige kilép a Pó-síkság- ra. Ez érvényes magára a Pora is, amely 2022 m-en fakadó forrásától csupán 22 km- es távolságra, Paesana környékére érve már 1400 m-es szintkülönbséget hagyott maga

mögött, hogy aztán Revellótól délre, mindössze 385 m-re a tengerszint fölött, kilépjen a nevét viselő síkságra.

A felső szakaszán meredekebb esésgörbe még homorú. A hossz-szelvényt azonban rövid, nagy esésű szakaszok is tagolják. Kialakulhatnak ilyenek a medret harántoló

64