Czaya, Eberhard: A Föld folyói (Gondolat, Budapest, 1988)
I. A szárazföldek erei
További nehézséget okoz, hogy sok vízfolyásról nem is rendelkezünk pontos, mért adatokkal. A topográfiai térképek elégtelensége vagy éppen hiánya miatt sok folyó- nak sem a pontos hosszát, sem vízgyűjtője nagyságát nem ismerjük. Még bizonytalanabb a helyzet a vízhozam tekintetében. Több esetben egyáltalán nincsenek adataink, sok folyónál pedig csupán becslésekre támaszkodhatunk. A folyóhossz rangsorának megállapítása újabb kérdést vet fel: honnan számítsuk az eredetet, hol határozzuk meg a torkolat pontos helyét? Eltérő adatot kapunk, ha például nem a főfolyó, hanem az esetleges leghosszabb mellékfolyó forrásától számítjuk a távolságot. A Mississippi esetében például akkor kapjuk a legnagyobb értéket, ha a Missouriba ömlő Red Rock River forrását tekintjük kiindulási pontnak. Ettől ugyanis a folyam Mexikói-öbölbeli torkolata 1894 km-rel messzebbre van, mint a Mississippi minnesotai forrásától számítva (a U. S. Corps of Engineers adatai a „Statistical Abstract of the United States, 1975” című kiadvány alapján). Hasonló meggondolások alapján az Amazonast az Ucayali leghosszabb forráságától, az Upurimactól, a Nílust a Viktória-tóba ömlő Kagerától, az Obot az Irtis forrásától számíthatjuk. Deltatorkolatú folyóknál könnyen meghatározható a tengerbe ömlés pontos helye. De hol húzzuk meg ennek vonalát a folyómeder és a tenger közötti fokozatos átmenetet mutató tölcsértorkolatokban, például az Amazonas, a Rio de la Plata vagy a Szent Lőrinc-folyó esetében? Mivel a folyók hosszát térképi mérésekkel határozzák meg, a megbízható eredményhez elsősorban pontos térképek szükségesek. A térképek pontossága részben méretarányuktól függ. Minél nagyobb a térkép méretaránya, annál pontosabban ábrázolhatok rajta például a folyókanyarulatok. Amikor a Nílus hosszát 1:1 000 000-s méretarányú térképekről határozták meg, eredményként 6484 km-t kaptak. A mérést részben 1:250000, illetve 1:100 000-s méretarányú térképeken elvégezve 6671 km-t kaptak. Habár az utóbbi években Földünk távolabbi területeiről is egyre több és egyre jobb térkép készült, még mindig sok az olyan folyó, amelynek egyes szakaszai csak vázlatosan vannak feltérképezve. így természetes, hogy a leghosszabb folyókról az utóbbi évtizedekben is egymásnak ellentmondó adatok láttak napvilágot. A mérési eredményeket ezért újból módosítani kellett. Erre azonban a folyó mederformáló, kanyarulatfejlesztő, feltöltő tevékenysége miatt is szükség van. Akkor végül is melyik Földünk leghosz- szabb folyója? Ma még többnyire az Amazonast tartják a leghosszabbnak, habár az utóbbi évek pontosabb térképei alapján a Nílust illetné meg az elsőség. A bizonytalanság magyarázata megint csak a térképekben keresendő. Az azonos, 1:1 000 000-s méretarányú térképek alapján az Amazonas bizonyul hosszabbnak (az Amazonas 6516, a Nílus 6484 km). A Nílus hossza az újabb és részletesebb térképekről, mint láttuk, 6671 km-ben határozható meg. Teljesenjo- gos tehát J. Marcinek megállapítása: „A Földünk leghosszabb folyójának járó címet csak azután ítélhetjük oda, ha az Amazonas- ról is hasonló részletességű térképanyag áll majd rendelkezésünkre. ” Más kiadványok szerint viszont a Mississippi-Missouri Földünk leghosszabb folyója. Hosszát az NSZK-beli Westermann kiadó Földrajzi lexikona például 6754 km-ben adja meg. A U.S. Corps of Engineers hivatalos adatai alapján azonban hossza, még a korábbiakban említett Red Rock River forrásától számítva is, „mindössze csak” 6019 km. Nem kevésbé bonyolult - bár a vízválasztók egyértelműen körülrajzolják - a vízgyűjtő terület nagysága szerinti osztályozás sem. Az Amazonas süllyedő területen fekvő tölcsértorkolatába ömlik például a Tocantins folyó is. Régebben azonban a Tocantins az Amazonas mellékfolyója volt, ta44
