Czaya, Eberhard: A Föld folyói (Gondolat, Budapest, 1988)

I. A szárazföldek erei

Kelet-Európábán a Rokitno-mocsarak vize részben a Dnyepert, részben a Búgot és így a Visztulát táplálja. Az afrikai Csád területén a Tub'uri-mocsarakból esős időszakban egyszer a Benue-Niger, máskor a Logone- Chari felé folynak a vizek. Amikor ilyen vidékeken a nyári esőzések következtében mindent beborítanak a megáradó vizek, a vízválasztók teljesen elmosódnak. Ilyen több száz kilométeres árvízlepel rejti a nyári hónapokban a vízválasztókat a dél-amerikai Gran Chaco egyes területein is. A bifurká- ció révén ugyanannak a folyónak a vize akár két óceánba is eljuthat. Ennek köszönheti nevét az egyesült államokbeli Two Ocean Creek. Hordalékkúpjáról lefolyva vize néha a Missourin keresztül az Atlanti-, máskor pedig a Columbia folyó közvetítésével a Csendes-óceán felé tart. Az előbb említett Tuburi-mocsarak pedig a nyílt tenger és a belső medencék közötti vízválasztó elmosódására szolgáltatnak példát.

A bifurkáció azonban mindössze ritka kivétel, és sehol sem gyakorol jelentős befolyást a főbb vízfolyások vízszállítására. Földünkön a legtöbb vízgyűjtő terület egymástól független rendszert alkot. Még a lapos fel- töltött síkságokon is, ahol a folyók számtalan ágra szakadoznak és medrüket váltogatják, a fokozatos feltöltés révén az egyes

ágak között határozott vízválasztók alakulnak ki.

Éghajlattól fiiggöfolyótípusok

Nincs még valami a szárazföldeken, amely annyira az éghajlat hatását mutatná, mint a folyók. Hiszen az éghajlattól függ a csapadék mennyisége és évszakos eloszlása, az azonnali lefolyást lehetővé tevő esőzések vagy a lefolyást az olvadásig elnapoló havazások és fagyok kialakulása, a párolgás erőssége stb.

A folyók között három, az adott vízgyűjtő terület csapadékviszonyait tükröző fő típust különíthetünk el:

1. Állandó vízszállítású folyók: a nedves éghajlatú területek folyói. Ezek a párolgást meghaladó mennyiségű csapadék eredményeként, ha évszakosán ingadozó vízhozammal is, de egész évben vizet szállítanak. Természetesen az összes óriás folyam, de Földünk minden jelentősebb folyója ehhez a csoporthoz tartozik.

2. Időszakos vízszállítású folyók: Földünk száraz éghajlatú területeinek folyói. Ezekben a térségekben a párolgás ugyan éves átlagban meghaladja a csapadékmennyiséget, de bizonyos időközönként, évszakonként

A Duna elszivárgása Immendingen-Möhringen térségében. ÉNy-DK irányú metszet, ötszörös magassági torzítással. A Duna vize a Sváb-Alb juramészkövében a karsztvízszintig süllyed, majd DK-en az egyébként márgás kőzet repedésein és szivacsszerű résein keresztül a felszínrejut. A Bier-, Krieger- és Wasserburger Tal időszakos vizei abban a mészkőrétegben szivárognak el, amelyből később az Aach-forrás lép a felszínre (G. Wagner nyomán)

25