Czaya, Eberhard: A Föld folyói (Gondolat, Budapest, 1988)
VIII. Megzabolázott folyók
A magyarországi folyók vízminősége 1987 első negyedében, a rendkívüli vízszennyezések feltüntetése nélkül (az OVH nyomán) nek fel. A NAWAPA-tervet kialakítása után hamarosan el is vetették, nem utolsósorban a nemzeti érdekeit féltő Kanada ellenállása miatt. A legfelső állami támogatást élvező szovjet tervek — úgy tűnt - előbb- utóbb megvalósulnak. Elsősorban a középázsiai köztársaságok fűztek ezekhez nagy reményeket. A nagy területek ökológiai egyensúlyát veszélyeztető tervet azonban a közvélemény ellenőrzése, sőt tiltakozása fogadta, és ennek nyomán a szovjet kormány 1986-ban a terv leállításáról, illetve tanulmányozás szintjén történő továbbviteléről intézkedett. Azok a köztársaságok, amelyek az „eltérített” folyók vizéből részesültek volna, most kénytelenek megelégedni saját vízkészletükkel. Ez viszont az eddigiektől eltérő új gondolkodásmódot követel. A kulcskérdés az, vajon miként lehet növelni a meglévő korlátozott vízkészlettel az öntözött földek területét, illetve: hogyan lehet a már most is öntözött parcellákon fokozni a termés mennyiségét. A Szovjetunióban szedett gyapot 65%-a Üzbegisztánból származik, ahol az öntözött földek kétharmadán ezt a növényt termesztik. 1960 óta 3,9 millió hektárral növelték az öntözött területeket. A köztársaság területén jelenleg 250 öntözőrendszer működik, a fő- és elosztócsatornák hálózata pedig 16 000 km-t sző át. Ezek sorába olyan jelentős csatornák tartoznak, mint a Fergá- nai- és a Déli-Éhségsztyep-csatorna. Azonban közeleg az az idő, amikor az öntözött termőterületek nagysága már nem növelhető tovább. Az újonnan művelésbe fogott területek már napjainkban is egyre lassabban növekednek, és 2000-re az összes felhasználható vízmennyiség kiaknázásra kerül. A jelentős területekre kiterjesztett öntözés nemcsak gazdasági eredményekkel járt, hanem súlyos ökológiai problémákat is fel206
