Czaya, Eberhard: A Föld folyói (Gondolat, Budapest, 1988)
VIII. Megzabolázott folyók
a bilharziázis kórokozójának köztigazdája... A vízijácint elleni védekezés leggyakoribb módja a gyomirtószerek leszórása. Ha viszont a gyomirtókat túladagolják, ez ismét krónikus szennyeződéshez vezethet. Ezek a negatív kihatások azonban nem akadályozhatják meg a folyók egyre sokrétűbb hasznosítását. A folyók adottságait még korántsem aknázták ki teljesen, sőt gazdasági hasznosításuk néhány távoli és csupán nemrég feltárt területen, mint például Szibériában, Kanada északi részén vagy a Kongó és a Paraná mentén, szinte csak most kezdődik. A technikai haladás olyan átalakítások előtt is megnyitja az utat, amelyekről az elmúlt századokban nem is álmodhattak. így például a közeljövőben egyre több vízválasztót szelhetnek át csatornákkal, hogy egyes folyókat olyan területekre irányítsanak, ahol ivó- vagy ipari vízben nagy hiány mutatkozik, vagy ahol a jelentős szintkülönbséget kihasználva vízenergia termelésére nyílik lehetőség. Már eddig is több ilyen tervet valósítottak meg, és elkészültek az eddigieknél jóval nagyobb átirányítások tervei is. Ezek megvalósítása ellen azonban egyre több kritikai érv szól. USA-beli tudósok már 1964-ben kidolgozták a North American Water and Power Alliance (Észak-amerikai víz- és energiaszövetség) tervét. A NAWAPA-terv lényege az, hogy a kontinens vízbőséget élvező északnyugati részéből, amely túlnyomó- részt Kanadához tartozik, vizet juttassanak az USA egyre inkább „szomjazó” délnyugati szövetségi államaiba. E célból a Bering- tengerbe, illetve az Északi-Jeges-tengerbe ömlő Yukon és Mackenzie folyókat délre irányítanák, és a Peace River és a Fraser River vizével egyetemben a Sziklás-hegység egyik tágas medencéjében kialakított víztárolóban gyűjtenék össze. A felgyülemlett vizet több, egymással összekapcsolt folyó, így a Columbia, a Snake, a Missouri és a Colorado völgyén keresztül vezetnék az USA száraz vidékeire. A Szovjetunióban is éveken át intenzíven foglalkoztak a kérdéssel, miként lehetne az északnak tartó kelet-európai és szibériai folyók vízmennyiségének egy részét eljuttatni Közép-Ázsiába, Kazahsztánba és a Volga mellékére, a Kaszpi-medcncébc. A terv legfontosabb láncszeme a Jenyiszejt az Obon és az Arai-tón keresztül a Kaszpi-tengerrel összekötő csatorna volt. A legmerészebb elképzelések egy Volga méretű, 3000 km hosszú, kelet-nyugati, tehát a mai folyóirányokra merőleges csapású mesterséges ví- ziút kialakítását tartalmazták. A tervek szerint a Szibériából érkező víz öntözött oázisokká változtatta volna a sivatagokat és pusztákat és megakadályozta volna a Kasz- pi-tenger és az Aral-tó vízszintjének további süllyedését. Ekkora méretű műszaki beavatkozások azonban már számtalan gazdasági, politikai, technikai és ökológiai problémát vetA Volga és a Don víztárolói 205
