Czaya, Eberhard: A Föld folyói (Gondolat, Budapest, 1988)

VIII. Megzabolázott folyók

vid szakaszokon a hajókat egy eltolható hídon rögzítették, és ferde sík mentén kötelekkel emelték magasabb vagy engedték alacsonyabb szintre.

Európában az első csatornákat a rómaiak idején építették. Augustus császár mostohafia, Drusus, hajózható összeköttetést építtetett a Rajna és a Flevo-tó között, amely a mai Arnhem környékén vált ki a Rajnából, majd az IJsselen keresztül vezetett a tóba. Egy másik, valószínűleg 51-ben megnyitott és később Leknek nevezett csatornából alakította ki a Rajna fő torkolati ágát.

Európa jelentősebb, vízválasztókon átkelő csatornái azonban később épültek. A tervek még a római korig nyúlnak vissza. Már akkoriban is tervezték egy, a Rajnát és a Dunát összekapcsoló víziút megépítését. Nagy Károly korában már el is kezdődtek a Majnának és a Rajnának adózó svábföldi Rezat és a Duna felé lefolyó Altmühl közötti vízválasztó átvágásának munkálatai. Az uralkodó tervét, hogy egész birodalma hajóval átszelhető legyen, a politikai villongások, a kedvezőtlen talajviszonyok és a csapadékos időjárás még abban az évben keresztülhúzták.

Leggyorsabban az alföldi csatornaépítések haladtak előre. Ezek a munkálatok Észak- Németországban a XIV. században kezdődtek. Az akkori jelentősebb csatornák közül elsősorban a Stecknitz-csatoma érdemel említést. Ezt 1391 és 1398 között lü- becki kereskedők építették, miután hamburgi konkurenseik elhatározták, hogy a lüneburgi sót ajylland-félszigetet megkerülve szállítják a Balti-tenger medencéjébe. A Stecknitz-csatoma nyomvonalát követi a mai Elba—Lübeck-csatoma.

Az áruforgalom növekedése és a zsilipkamra feltalálása a XV. században további lendületet adtak az európai csatornaépítéseknek. A XV. században készült el számos fontos víziút a németalföldi területeken. Franciaországban a zsilipépítés fejlődése már nehezebb terepviszonyok közepette is

Ókori csatorna a Nílus és a Vörös-tenger között

A Hangcsou és Peking közötti Nagy-csatorna (Császár-csatorna)

192