Czaya, Eberhard: A Föld folyói (Gondolat, Budapest, 1988)
VIII. Megzabolázott folyók
nyereségét a 2,53 millió hektárnyi mező- gazdasági haszon terület jelenti. Ehhez képest a Pó Ticino- és Panaro-torko- lat közötti szakaszán épített 525 km hosszúságú gátak „csak” 700 ezer hektár megművelését biztosították. Hollandiában, a Zuiderzee kiszárításával nyert területek nagysága sem éri el a kétmillió hektárt, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a tengerparti területeken sokkal több nehézséggel kellett megbirkózni. A folyók a közlekedés hagyományos útvonalai A folyók évezredek óta fontos, csaknem mindig pozitív szerepet játszottak a közlekedésben. A folyókat keresztező útvonalak előtt a folyóvizek sokáig szinte áthatolhatatlan akadályként tornyosultak. A sekélyebb gázlók kihasználásától hosszú út vezet korunk fantasztikus távolságokat egy ívben legyőző hídcsodáiig. Ennek az útnak egyes állomásait primitív fapallók és liánokból és kötelekből összeerősített függőhidak jelölik ki. Az acélsodronyokból épített függőhidak fesztávolsága már az 1000 m~t is meghaladja. A Hudson összeszűkülő torkolatánál, a Narrowsnál, 1964 óta gigászi méretű híd ível át. A Staten Islandet és Brooklynt ösz- szekötő Verrazano-Narrows-híd szabad főíve 1305 m, a kábeleket tartó tornyok magassága pedig 211 m. Ahol azt a közlekedés megköveteli, rendkívüli terepnehézségek közepette is épültek hidak. A Zambézin, közvetlenül a Viktó- ria-vízesés alatti szakaszon épített Birche- nough-híd egyetlen ívvel, egymástól 3,9 km távolságra lévő, mély szurdokkal elválasztott két partot köt össze. Sok szárazföldi útvonal kiépítése csak a hidak révén vált teljessé. Elég, ha a transzszibériai vasútvonalra gondolunk, amelynek láncszemeit éppen a hat nagy híd jelenti, amelyek Kurgan ésjalutorovszk térségében a Tobolon, Omszknál az Irtisen, Novoszibirszknél az Obon, Krasznojarszk mellett a Jenyiszejen és Habarovszknál az Amuron ívelnek át. A folyók és völgyeik a vándorló népcsoportok számára tájékozódási lehetőséget biztosítottak. A partjukon épült települések lakói számára pedig, akár hajózható folyóként, akár pedig a partokon haladó szárazföldi utak formájában, a cserekereskedelem természetes útvonalát jelentették. A hajó az egyik legrégebbi közlekedési eszköz, minden bizonnyal régebbi, mint a kocsi. Mivel Földünk sok területén csak jóval később építettek használható utakat, és a málhás állatok, a szekerek csak kevés árut tudtak szállítani, jóval előnyösebb volt, ahol ezt a természet lehetővé tette, a terményeket víziúton fuvarozni. Sok, a történelemben a népvándorlások vagy a kereskedők útvonalaként jelentős szerepet kapó út hosszú szakaszokon folyók mentén haladt. így például sokfelé a folyókhoz igazodott a már évezredekkel időszámításunk kezdete előtt használt Borostyán út, amely az Északi- és a Balti-tenger partvidékéről kiindulva a Földközi- és a Fekete-tenger partjáig vezetett. A száraz területekre olyannyira jellemző ősi karavánutak is szorosan a folyóvölgyekhez kapcsolódtak. Ez a vonalvezetés az utazók számára ivóvizet is biztosított. Sok kara- vánút nem csupán az állandó vizű jöve- vényfolyókhoz igazodott, hanem hosszú szakaszokon a szárazvölgyek nyomvonalát követte. Ezek ugyanis, mint a Szahara szívében fekvő Szaura-vádi, állandó vizű oázisok láncolatát fűzik fel. Az idegen földrészekre behatoló európai felfedezők és hódítók is gyakran a jó tájékozódást is biztosító folyóvölgyek mentén nyomultak előre. Amerika és Afrika trópusi térségeinek vagy Szibéria és Kanada sűrű erdeinek feltárása valószínűleg jóval lassabban valósulhatott volna meg, ha a folyók nem vágnak csónakkal, vagy az északi területek telén szánnal jól járható nyiladékokat a rengetegbe. 186
