Czaya, Eberhard: A Föld folyói (Gondolat, Budapest, 1988)
VIII. Megzabolázott folyók
Elsősorban a háborús pusztításokkal magyarázható, hogy az egykori öntözőcsatornák Mezopotámiában sokfelé már csak a sivárrá vált földet átszelő, omladozó falú árkokban ismerhetők fel. Más esetekben a természet erői: mederváltoztatások, dűneván- dorlások, éghajlat-ingadozások indították el az öntözéses művelés hanyatlását. így például a Tarim-medence vízrajzi változásai nem csupán a Selyem-út déli szárnyának megszűnését vonták maguk után, hanem egykor virágzó oázisvárosok elnéptelenedéséért is felelőssé tehetők. A Föld sok területén ma is évezredes módszerekkel történik az öntözéses gazdálkodás. Egyiptomban és Indiában, ahol az élelmiszer-szükséglet jelentős részét a hagyományos módszerekkel termelik, a betakarított termés ma már alig elegendő a lakosság ellátására. Ezekben az államokban és még számos fejlődő országban az egy főre jutó élelmiszeradag növelését csak az öntözéses gazdálkodás kiterjesztése és belterjesebbé tétele tenné lehetővé. A modern öntözési módszerek hatékonysága éppen ezeken az ősidők óta öntözéssel művelt területeken igen szembetűnő. Az asszuáni gát függetlenítette az egyiptomi parasztokat a Nílus áradásaitól, és lehetővé tette a megművelt területek jelentős növelését is. A Tarbela-gáttal felduzzasztott Indus 3,2 miihó hektárt fordít termőre, és Pakisztán egyszer tán búzát és húst exportál majd... A mesterséges öntözés azonban nemcsak a fejlődő országok számára fontos. A vízzel ellátott területek nagysága éppen a két vezető ipari országban növekedett leggyorsabban. Az Egyesült Államok és a Szovjetunió a mezőgazdasági termelés növelését az öntözéshez kapcsolódó egyéb korszerű mezőgazdasági módszer segítségével kívánja elérni. A vizet ehhez mindkét országban a folyók szolgáltatnák. A modern öntözéses gazdálkodás klasszikus példáját az USA-beli Colorado mentén találjuk. A Sziklás-hegység hómezőin eredő folyó 2250 km-es útján hét, többnyire jelentős vízhiányban szenvedő állam területén halad keresztül, mielőtt eléri a Kaliforniai-öblöt. A Colorado-terv két legfontosabb építménye a 222 m-es magasságával a Föld legmagasabb koronájú gátjának számító Hoover-gát és a Boulder-gát, amely a folyó alsó szakaszának árvízmentesítésére hivatott. A Colorado vizével öntözik az arizonai Yuma-kerületet és a száraz Dél-Kali- fomiát is. Csupán az ottani Imperial-völ- gyet 2735 km hosszú vezetékrendszer hálózza be. Az öntözés a száraz forróságú völgyet a kaliforniai narancs-, citrom- és cit- rancsültetvények központjává varázsolta. Emellett a Coloradóból nyerik Kalifornia ivóvízszükségletének nagy részét is. A Par- ker-tárolótavat a 225 km hosszú, hegységeket, homoksivatagokat, alagutakat átszelő Metropolitan-vízvezeték csatorna- és csőrendszere köti össze Los Angeles városával. A leágazó elosztóvezetékek összhossza a 120000 km-t is meghaladja. A Coloradóhoz hasonlóan több más folyón is „eret vágtak”. A Rio Grande határfolyót közösen kihasználó USA és Mexikó annyi vizet nyer ki a folyóból, hogy a Mexikóiöbölben lévő torkolatánál csak kicsiny vízér jut a tengerbe. Az USA északnyugati részén, a Columbián épített Grand Coulée- és Bon- neville-gát 400 ezer hektárnyi területet lát el éltető vízzel. A Missouri felső szakaszának már igen előrehaladott szabályozásától 1,2 miihó hektár öntözését várják... A Szovjetunióban is hallatlan erőfeszítéseket tesznek, hogy a mezőgazdaságot, elsősorban a sztyepvidékeken és a sivatagokban még több vízzel lássák el. Egyedül az 1958- ban elkészült Kuj bis évi-víztároló egymillió hektárnyi föld öntözését tette lehetővé a Volgától keletre. A Donon létesített Cimljanszki-víztároló a Rosztov és a Ma- nics-csatoma közötti területet látja el. A 600 km hosszú Manics-csatornáról leágazó öntöző- és elosztóvezetékek hálózata 5,5 miihó hektárnyi búza- és gyapotföldre viszi el az éltető vizet. A Dnyeper öt duzzasztómű180
