Czaya, Eberhard: A Föld folyói (Gondolat, Budapest, 1988)

Bevezetés

töltenek föl. Közelükben jellegzetes növénytársulásokat, vízi- és mocsári növényeket, ártéri és galériaerdőket találunk, és minden életjelenségükkel a vízhez kötődő állatvilágra (faunára) bukkanhatunk. Földünk számos óriás tája éppen folyóinak köszönheti legjellemzőbb vonásait. Szibéria nevének hallatán az Ob, a Jenyiszej és a Léna által átszőtt tajga képe ötlik föl előttünk. A Kínai-alföld vagy az észak-amerikai Belső-síkságok neve ugyanígy elválaszthatatlanul összeforrott a Jangcéval, a Sárga-fo- lyóval, illetve a Mississippivel.

Igaz, a folyók elsősorban természetijelenségek, mégis rendkívüli szerepet játszottak az emberiség történetében. Akár mint félelmetes katasztrófák, áradások okozói, amelyekkel szemben még korunk embere is sokszor tehetetlen, de úgy is, mint számos áldást hozó, az ember műszaki, szervezői képességét kihívó, fejlesztő természeti objektumok.

E sokfajta, szerteágazó jelenség indította a Szerzőt és a Kiadót arra, hogy Földünk folyók, folyamait bemutassa. Ha e könyv a folyókról szóló ismereteket és a hozzájuk kötődő tájak szépségét egyaránt közvetíteni képes, munkájuk nem volt hiábavaló.

8