C. Király Mária: Mezőgazdasági vízgazdálkodás, öntözés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1978)
3. A mezőgazdaság általános igényei
A zúzott kőből készült közismert makadám burkolat jöhet szóba a szilárd burkolatok közül a termőterületi utakon. Kézzel rakott terméskő alap helyett ma már gépesíthető, min. 15 cm-es zúzottkő (Z 65—100, esetleg forgácskő vagy kohósalak) alapra helyezik a kb. 10 cm vastag Z 40—65 zu- zottkővet, többszöri menetben hengerléssel tömöritik, erre kerül 2 cm homok vagy Z 5—15 vagy Z 2—10 zúzalék védőréteg. A gumiabroncsos forgalomra tekintettel a védőréteget hengerlés előtt viz helyett bitumennel célszerű itatni (permetezni), igy a szívóhatásnak ellenálló felületet kapunk. Itatás helyett felületi bevonás is alkalmazható (szemcseátmérőnyi vastagságban teritett, bitumennel kevert zúzalék). Mezőgazdasági utakon útalapként valamilyen stabilizáció is lehet, erre 4—5 cm Z 20—40 vagy 6 — 7 cm Z 40-65 zúzottkő burkolat kerül, itatással vagy felületi bevonással! Makadámút építése speciális utépitőgépeket igényel, mindkét esetben. A felületi bevonás szemcseátmérőnyi vastagságban elterített zúzalék, ahol a szemcséket egymáshoz és az alaphoz általában bitumen köti, lényegében a tömörítés és forgalom hatására létrejövő vékony aszfaltréteg. Az időjárástól függően választandó a kötőanyag minősége: száraz, meleg időjárás esetén, ha a napi középhőmérséklet 10 C°-nál nem kisebb: útépítési bitumen; 5 C°-nál nagyobb középhőmérsékletnél hígított bitumen és kátrány; mig 0°C feletti hőmérsékletnél kisebb viszkozitású emulzió alkalmazható, 4—10 Z szemcseátmérő esetén kb. 0,6—1,3 1/m^ mennyiségben. A javasolt kötőanyag minőségére, mennyiségére, a zúzalék méretére az irodalom részletes felvilágosítást nyújt. Öntözőtelepek vízrendezése Szabályként tekintendő, hogy öntözéses gazdálkodást csak ott lehet bevezetni, ahol a felszíni vízrendezés már az öntözéses gazdálkodásnak megfelelő szinten megoldott, vagy az öntözőteleppel egyidejűleg megépítésre kerül. A vízelvezető-hálózat hiánya, vagy nem megfelelő vízszállító-képessége révén keletkező elöntések egyrészt a szárazgazdálkodáshoz viszonyítva nagyobb terméshozamokat veszélyeztetnek, másrészt a terület vízháztartásában a rendszeres utánpótlás (öntözés) az eredeti egyensúly megváltozását, rendszerint a talajvizszint megemelkedését idézi elő. A talajvizszintre vonatkozó igény sok tényezőtől függ: pl. a növény faja, fajtája, életkora stb; a talaj fizikai-kémiai sajátosságai, tápanyagtartalma; csapadékból vagy öntözéssel a fedőrétegbe jutó viz mennyisége, minőség; éghajlati tényezők, elsősorban a párolgási viszonyok. Optimális talajvizmélységnek azt szokták tekinteni, ami az adott termőhelyen a gyökérzónában a statikai vízigénynek megfelelő állapotot hoz létre a kapillaritás révén (6. táblázat). Na tartalmú talajvíznél vagy ha a talajban káros sók halmozódtak fel, a talajvizszint-emelkedés minden esetben a másodlagos szikesedési folyamat elindítója lesz.- 36 -
