C. Király Mária: Mezőgazdasági vízgazdálkodás, öntözés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1978)

4. Öntözési módok - 4.2 Felületi öntözés, felületi öntözőtelepek

A felületi öntözés aránylag nagyobb öntözési normája miatt jelentős vízhozamok száliitandők, ami az esőszerü öntözéshez viszonyítva nagyobb csőátmérők alkalmazását indkolja, igy a cső anyaga vasbeton, feszitett- beton, de az esőszerü öntözésnél nem használható kis (6 at) nyomású, nagyobb átmérőjű ac. csövek is beépíthetők. A nyomóvezeték természetesen az 1—2 att. üzemi nyomáshoz tartozó próbanyomásra meg keli feleljen. Nyomócsöves felületi öntözőtelepnél a talaj áteresztőképessége, a domborzat rendszerint a táblán belüli id. csatornák helyett tömlők alkalmazását indokolja.

4.27 Tömlők alkalmazása felületi öntözőtelepeken

Áteresztő talajban a földből készült ideiglenes csatorna vizvesztesége olyan nagy lehet, hogy 30—50 m-nél messzebbre a viz nem jut el kellő mennyiségben. A szivárgás a mederbe teritett fóliaszigeteléssel megszüntethető, de vizzáró anyagú tömlőben, esetleg mozgatható csővezetékben is vezethető az öntözőviz. Ha a táblán belül a barázdák, sávok irányában kevés tereprendezéssel biztosítható a folyamatos, ellenesés nélküli felszin, de az id. csatornák irányában túlzottan nagy földmunkával lehetne csak az elleneséseket kiküszöbölni, akkor tömlőben lesz a viz leggazdaságosabban vezethető.

Felületi öntözésnél nagyobb — 200-300, esetleg 400 mm 0 — műbőrből, műszálból készült, nem mérettartó tömlők alkalmazhatók. A tömlővezeték két részből tevődik össze: a lyukakkal ellátott öntözőtömlőből és a zárt vizvezetőtömlőből.

Az öntözőtömlőn egymástól egyenlő, kb. 1 m-es távolságra mintegy 30 mm 0 lyukakat készítenek, a nyilás szélét megfelelő betéttel erősitik meg. A lyukkiosztás célszerűen a barázdatávolsághoz igazítandó.

Az öntözőtömlőben uralkodó nyomás határozza meg a lyukon kifolyó vízhozamot; az öntözőtömlő mentén nyomásszabályozásra nincs lehetőség; hidraulikai méretezését illetően tehát az esőszerü öntözésnél tanult szárny- vezeték méretezéssel azonos elven alapszik. A tömlő lapultsága miatti eltérését a körkeresztmetszettől a körkeresztmetszetre vonatkozó súrlódási veszteség ß tényezővel (25. táblázat) való szorzásával lehet figyelembe venni. A vizszétosztás egyenletessége megkívánja, hogy az öntözőtömlő nyílásain kifolyó vizhozam az átlagtól max. 20%-ban térjen el, ez vízszintes terep, különböző lyukkiosztás, 200—300 mm-es tömlőátmérő és 25—50 m-es hosszak esetén 10—25 cm közötti minimális kezdőnyomást igényel (116., 117, és 118. ábra). A kezdeti nyomás felső határát a lyukakon kifolyó viz eróziós kárai jelölik ki, kb. 1,5 m v. o. értékben, középkötött talaj esetén. Nagyobb nyomásértékeknél a vizsugár porlasztása is jelentkezhet. Az eróziós károk a tömlőben mozgó viz sebességétől is függnek, 3 m/s körül már előálló kontrakciős jelenség- 228 -