C. Király Mária: Mezőgazdasági vízgazdálkodás, öntözés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1978)
2. Alapfogalmak
1. táblázat Statikai vizigény optimális viz-levegő arány (vizmennyiség a hézagtérfogat %-ában búza, árpa 72-75% kukorica 67-79% len 75-80% kender 80—82% lucerna 78-80% vöröshere 86-95% napraforgó 50% A talajból elhasználódó vízkészlet csapadékból nem pótlódó részét a növényzet számára optimális víztartalomig kiegészíthetjük öntözővízzel, ily módon is meghatározható az öntözővizigény. Lazább, homokos talajoknál sem bőséges csapadék, sem feleslegesen adott öntözőviz nem tudja a talajt tartósan teliteni, kb. 70—30% viz-levegő arány áll elő. Könnyebb vályog talajnál 80—20%; nehéz vályognál 90—10% arányt érhetünk el az öntözőviz túlzott adagolásával. Agyag talajnál vizka- pacitásig telitve a levegő teljesen kiszorul a hézagokból; az esetleg zárványszerűen megmaradó 3-4%-nyi levegőnek a felszínnel nincs kapcsolata, növényélettani szempontból ezért értéke nincs. Ha a talajban a kedvezőtlen viz-levegő arányt az öntözőviz okozza, akkor tulöntözésről beszélünk, ezt az öntözőviz helyes adagolásával meg kell akadályozni. A csapadékból származó tultelités ellen kötött talajok esetében a talaj szerkezetének javításával (állékony morzsás szerkezet), a felszini mélyedések pangó vizének elvezetésével védekezhetünk. Esetleg szóba jöhet a költségesebb talajcsövezési eljárás is. Kísérletekkel meghatározható, hogy különböző növények 1 kp-nyi szárazanyagának előállitásához hány liter (kp) viz szükséges. Ez a számérték a növényre jellemző párologtatási együttható, idegen szóval transpirációs koefficiens (2. táblázat). A növény párologtatási együtthatóját ismerve kiszámítható, hogy egy előirányzott terméshozamhoz mennyi vizre van szükség; ebből az értékből levonva azt, ami a csapadékból áll a növény rendelkezésére megkapjuk, hogy mennyi vizet kell öntözéssel pótolni. (Az öntözőviz mennyiségének ilyen módon történő meghatározása a Mezőgazdaságtan c. tárgyban szerepel.)- 14 -
