C. Király Mária: Mezőgazdasági vízgazdálkodás, öntözés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1978)
Az öntözés jelentősége
járási elemek előrejelzésének időelőnyével és megbizhatőságával arányos valőszinüséggel programozható az üzem; gazdaságossága több tényező (a csapadék, a vízkészlet) valőszinüségi változóként elemzett kapcsolatára támaszkodva vizsgálható. Az ariditási tényező (r) hazai értékei az 1. ábrán láthatók, megfigyelhető, hogy a Tiszántúl 1,3-4,4 körüli sokévi átlagértékével legaridabb vidékünk, e tájon van az öntözésnek elsősorban jelentősége; a termelés biztonságán túl a terméshozamok növelésének akadálya is a legfejlettebb szárazgazdaságokban a csapadékból rendelkezésre álló viz kevés volta lesz. A Dunántúl nyugati felében, hegyvidékeinken éri el r értéke az 1,0-t illetve marad ez alatt; itt elvileg nincs szükség az öntözésre, hiszen a csapadék — sok év átlagában elegendő maximális terméshozamok eléréséhez. Ezeken a területeken a csapadék esetenkénti kedvezőtlen eloszlása miatt az öntözés a termelési biztonság növelésének egyik tényezője. A mezőgazdaságban nagy terméseredményeket elérni és tartósan biztosítani oly módon, hogy a növényzet számára szükséges feltételek közül csak a vizet biztositjuk, nem lehet. Átmenetileg, csak öntözéssel is emelkedhetnek a terméshozamok egy ideig, ugyanis a talajban a megelőző vizben szűkösebb időszak alatt felhalmozódott tápanyagokat a növényzet, bőven jutva vizhez, elfogyasztja, ezzel a talaj termőerejét kimeriti, kizsarolja s rövid idő múlva a terméseredmények a szárazgazdálkodásban elért alá is csökkenhetnek. A folyamat átmenetileg elodázható úgy, hogy mélymüveléssel a mélyebb, tápanyagban gazdagabb talajréteget az aktiv gyökérzónába felhozzák, de természetesen ez nem végleges megoldás. Szabályként célszerű tekinteni, hogy csak ott és az a mezőgazdasági üzem térjen át az öntözéses o 1. ábra Az ariditási tényező változása hazánkban- 10 -
