Budavári Kurt: Mezőgazdasági vízgazdálkodás. IV. Vízhasznosítás 2. (Tankönyvkiadó, Budapest, 1964)

Halászat - Halastavak műszaki berendezése

középen alkalmazott tulfolyócsővel a medencében spirál-alakú áramlás keletkezik. Bz tökéletesen biztosítja, hogy holt terek ne keletkezzenek a medencében.

Az alkalmazott méretek rendkívül különbözük. Az USA-ban 3-7 m átmérőjű körmedencéket alkalmaznak leginkább. Bajorországban 1,8-3,0 m átmérővel épülnek ezek a medencék. A medence feneke a közép felé ltlO hajlással lejt, de vízszintes fenékkel is épülnek. A vízmélység a szélén kb. 30 cm, de 70-60 cm mély medencékkel is kísérleteznek.

A viz táplálása a medence szélén, a medence peremére fektetett tápvezetékből történik. A középen elhelyezett álló cső, mint túlfolyó működik. A túlfolyó körül sürü szitát kell alkalmazni.

A medencéket úgy kell népesíteni, hogy a medence minden liter víztartalmára 15 g halhúsnál több ne jusson. Az átfolyó táp- lálóvizmennyiséget a viz hőmérséklete és kémiai összetétel nagyban befolyásolja. Irányadóul HÚST javaslata szolgálhat, amely szerint minden 1000 db halra annyi liter/perc hozzáfolyás szükséges, ahány hónapos a hal. Tapasztalatok alapján hazai bevezetésre is ajánljuk.

Hizlaló tavak

Piaci pisztrángnak természetes táplálékon való nevelés nem gazdaságos. A hizlalás általában 200-1000 a területű 1,8-2 a mély tavakban történik. 1 m2 vizterületre 25-50 db egynyaras,

6-15 cm hosszú, 5-20 g egyedsulyu ivadékot helyezhetünk ki, amelyek őszre rendesen elérik az étkezési pisztráng méreteit (120-200 g). A népesités és növekedés természetesen a takarmányozás és a vízellátás, továbbá a viz hőmérsékletének a függvénye.

Az üzem belterjességéhez képest 100 a2 vízfelületre 1-5 liter/sec. vízátfolyás szükséges. A hizlaló tavak eltérőleg a pontyos tavaktól, ősszel nem kerülnek teljes lehalászásra, mert a tóból csak a piaci szükségletnek megfelelő mennyiséget fogják ki, a többi bennmaradó halakat a viz hőmérsékletének megfelelően etetik.

Belterjes hizlalásos üzemű tógazdaságban az lvadéknevelő tavak és a hizlaló tavak aránya ltl,5, tekintettel arra, hogy mig az első évjáratban 25-50 % veszteséggel kell számolni, addig a második évjáratban lényegesen kevesebb, mindössze 10 % körüli a veszteség.

417