Budavári Kurt: Mezőgazdasági vízgazdálkodás. IV. Vízhasznosítás 2. (Tankönyvkiadó, Budapest, 1964)

Halászat - Általános ismeretek

ságok felelnek meg. Ezt a vizsgálatot, ha a befogadónál vízállás - és vízhozam - mérési adatok nem állnak rendelkezésre, úgy a lehullott csapadékból, vízgyűjtőterületből úgy kell elvégezni, amint azt a tógazdaságok vízellátásánál már ismertettük.

2. A hossz- és keresztszelvények alapján a befogadó vízszállító képességét.

3. A tógazdaságból levezetendő összes vízmennyiséget és azt, hogy ez milyen átlagos vizsugárral lenne lecsapolható.

4. A tervezendő lecsapoló csatorna szükséges vízszállító képességét.

Amikor az egész tógazdaságnak mint egységnek a lecsapolását megterveztük, az egyes tavak lecsapolását kell megvizsgálni.

A halaknak időre van szükségük ahhoz, hogy a tó legmélyebb helyét a halágyat megtalálják, ezért a hirtelen vizleeresztést nem szabad megengedni. A.N. Jeleonszkij szerint az egyes tavak lecsapoideje a következő!

Kívánt:

Megengedett:

Ivató tavaknál

0,2 nap

0,4 nap

Nevelő tavaknál

3-5 "

10 "

Termelő tavaknál

10-15 "

35 "

Teleltető tavaknál

0,3 "

0,5 "

Ezekkel a lecsapolási időkkel számolva kell megállapítani az egyes tavak lecsapoló zsilipéinek és lecsapoló csatornáinak a méreteit úgy, hogy azok összhangban legyenek az egész tógazdaság lecsapolási lehetőségeivel.

Halágyak

A teljes lecsapolást a tökéletes lehalászás szükségessége követeli meg. Amint említettük, a halak a viz apadását megérzik és a tó legmélyebb helyén gyülekeznek össze.

Mivel a lehalászás a lecsapoló zsilipeknél történik, a zsilipet a töltés melletti legnélyebb pontra kell helyezni. A lecsapoló zsilip előtt nincs olyan természetes mélyedés, ahova a tó összes hala bemenekülhetne, ezért mesterségesen kell ilyen halágyat létesíteni. A halágy 60—80 cm-rel mélyebb a tófenék szintjénél, területe pedig olyan nagy, hogy abban a tó halállománya befulladás veszélye nélkül elfér. A halágy 1 m2-ére 20-30 kg- 357 -