Budavári Kurt: Mezőgazdasági vízgazdálkodás. IV. Vízhasznosítás 2. (Tankönyvkiadó, Budapest, 1964)

Halászat - Általános ismeretek

Az ivató tavak lehetőleg azéltől védett helyekre kerüljenek, hogy az erős szelek zavarossá ne kavarják fel a vizüket. Az előnevelők és az ivadéknevelő tavak általában sekélyeb­bek, mint a termelőtavak, vagy pedig olyanok, amelyekben seké­lyebb - 40-60 cm mély - hinárosodó részek is vannak. Nagyságuk: az előnevelő medencék területe 0,5-1 kh, az ivadéknevelő tava­ké pedig 5-10 kh. Ezeknek a kis ivató és ivadéknevelő tavaknak jó hozamú, jól trágyázható és jól lehalászható, sekélyebb elárasz- tásu tavaknak kell lenniük. Átlagos mélységük azonban - a gépek kártételeinek megelőzése céljából - ne legyen kisebb 70 cm-nél. A termelőtavakban a pontyhus-termelés szempontjából legjobb, ha a tóban átlagosan 1,0 m-es vízmélységet lehet tartani, maga­sabb - 1,5 - 2,0 méteres - vizoszloppal a tavakat fölösleges és szükségtelen feltölteni, különösen akkor, ha a víz drága. Bár a ponty 5 méter mély vízben is jól megél, a könnyen átmelegedő, fenékig átvilágított tó termelési szempontból kedvezőbb. A ponty­termelés optimális vízmélység mellett, nem a viz tömegétől, hanem a viz felületétől függ. A magasabb vizoszlop akkor indokolt, ha nyáron nincs meg a kellő vizutánpótlás lehetősége. Ebben az eset­ben 1,2 m-re kell feltölteni a tavakat. A túlságosan sekély, 0,5 m átlag mélységű tóban állandóan küzdeni kell a káros kemény- szárú vizinövényzettel - nád, gyékény - amely küzdelem tetemes költséget igényel. A tavak feltöltése.1A tógazdasági haltermelés kulcskérdése a biztos vízellátás. A tavak feltöltésének a tél folyamán, vagy korán tavasszal, legkésőbb április közepéig be kell fejeződnie. Bizonytalan, klmaradozó vízellátásra nem épülhet tervszerű tó­gazdasági halhústermelés. Ott, ahol a tavak feltöltéséhez szük­séges vízmennyiség később is biztosítva van, kielégítő az is, ha április végéig csak 70-80 cm-es vízmélységig töltik fel a tavakat, a hiányzó vizet pedig junius közepéig pótolják. A feltöltött tavakba ősszel vagy tavasszal az első fagymen­tes napokon, de legkésőbb április közepéig kihelyezik a termé­szetes hozamtól és a rendelkezésre álló takarmánytól függő szám­ban a ponty ivadékot vagy a kétnyaras pontyot. A halastó természetes táplálékának mennyiségét trágyázással lehet növelni. Ezenkívül a tó talaját is lehet javítani mesze- zéssel, különösen szikes vagy a savanyú félé hajló talajokon. A halastó széndioxid készletét szervestrágyával gazdagítjuk. _ ÍCO

Next

/
Thumbnails
Contents