Budavári Kurt: Mezőgazdasági vízgazdálkodás. IV. Vízhasznosítás 2. (Tankönyvkiadó, Budapest, 1964)
Halászat - Általános ismeretek
elágazásoknál, mentett oldali holtágaknál és csatornaszakaszokon pedig elektromos halterelő berendezéseket kell felszerelni. 5. A természetes vizekre telepitett vizerőmüvektől és szivattyúktól a halakat megfelelő terelőberendezésekkel (védőrácsozattal, elektromos hr. -zárral stb.) távol kell tartani. A védőrácsozatoknál kettős rácsnak kell lennie: belül sűrű (5 mm-es lyukbő ségü) fémszitát, kivül pedig 20 mm-es résközü fémrácsot kell alkalmazni (a kettő között - tisztítási lehetőség céljából - legalább 10 cm távolság legyen). A rácsozatot úgy kell kialakítani és méretezed, hogy az azon átfolyó viz sebessége a 0,50 m/sec-ot ne haladja meg (ennél nagyobb sebességnél az apró halak már nem tudnak elúszni). 6. Gondoskodni kell arról, hogy a halak számára mérgező anyagok ne juthassanak be olyan mennyiségben a természetes vizeinkbe, hogy számottevő halpusztulást okozhassanak. 7. A kitermelés módjainak (horgászás, lehalászás) és a növényzet megfelelő szabályozásával biztosítani kell, hogy a hal - tenyésztés feltételei a természetes vizekben is optimálisak legyenek. A természetes vizek közé sorolhatjuk a holtágak, sőt a nagyobb hajózó-, öntöző- és belvízcsatornák közül azokat is, amelyekben az év nagyobbik részében viz van, mivel ezek hasznosítása is rendszerint a természetes vizekéhez hasonló (extenziv vagy félintenziv) módon történhet. A holtágak iszapos feneke a plankton-fejlődést ugyan nagymértékben előmozdítja, a tényleges halfogási eredmények mégis nagyon alulmaradnak a tervezettnél. Ennek legfőbb oka az, hogy a holtágakat általában nem lehet teljesen lecsapolni, igy a bennük levő sok ragadozót és szeméthalat csak ritkítani tudjuk. A mentett oldali holtágak intenzivebb hasznosításának egyik legfontosabb előfeltétele tehát a teljes lecsapolás lehetőségének megteremtése. E végből a holtág alsó végénél (az árvízvédelmi töltésben, vagy a "magaspartban" zsilipet kell épiteni, melyet a holtág és a folyó medrével megfelelő méretű csatornával kötünk össze, hogy a holtág ősszel kiüríthető, tavasszal (a nagy vizek idején) pedig feltölthető legyen. A 50 évre visszatekintő hidrológiai vizsgálatok azt mutatják, hogy a feltöltés - nagyobb holtágainknál - általában mindig- 546 -
