Budavári Kurt: Mezőgazdasági vízgazdálkodás. IV. Vízhasznosítás 2. (Tankönyvkiadó, Budapest, 1964)
Víztározás - A víztározók kialakítása
A hossztöltéses víztározók helyszínrajzi kialakítására a 114-115. ábrákon két példát mutatok be. Völgyzárójátas víztározók A hegy- és dombvidéken a völgyzárógátas az általánosan alkalmazott viztározótipus. Ezeket- a 100 m-nél hosszabb gátak esetében rendszerint földből,- a 100 m-nél rövidebb gátak esetében, ha a völgyoldal nem nagyon szilárd: kőből, vagy betonból "sulygát" formájában,- a 100 m-nél rövidebb gátak esetében, ha a völgyoldal szilárd kőzetből (nem málott gránitból, andezitből stb.) áll: vasbetonból ivgát formájában célszerű kialakítani. A völgyzárógátas víztározók méretezését az előző fejezetekben már ismertetett módon kell elvégezni. Kialakításuk szempontjából a víztározók a következő fő részekből állanak: a gáttestből, az árapasztóból (túlfolyóból), a vizkivételi műtárgyból, és a gátudvarból. A gáttest keresztszelvénye a gát anyagától függ. Földgát esetében keresztszelvény alakja a 116. ábra szerinti. A vizfelőli rézsű hajlásszöge jó töltésanyag és 8 m-nél kisebb gátmagasság esetében: 1:2,5, kevésbé jó töltésanyag és 12,- m-nél nagyobb vízmélység esetében 1:4. A töltés koronaszélessége vízzáró talaj', és kis töltésmagasság esetében 5-4 m, vízáteresztő talaj és nagy töltésmagasság esetében 6—8 m. A külső (’’száraz") rézsű hajlásszögét úgy kell kialakítani, hogy a szivárgási görbe mindenütt a töltéstesten belül maradjon. A hullámverés elleni védelmet szolgáló burkolatot vagy szárazon rakott, ékelt kőből vagy a már említett hatszögletes, takaréküreges, előregyártott kisméretű betonlapokból célszerű kialakítani (kövező munkások egyre kevésbé állnak rendelkezésre, ezért a kőburkolatokat hazánkban ma már csak kivételesen szabad tervezni). Betonburkolatot és cementhabarcsba rakott kőburkolatot a víztározók gátjának burkolására ne alkalmazzunk, mert a merev burkolatok nem tudják a gáttestnek az ülepedésből és kimosódásokból keletke- 479 -
