Budavári Kurt: Mezőgazdasági vízgazdálkodás. IV. Vízhasznosítás 2. (Tankönyvkiadó, Budapest, 1964)
Halászat - Halastavak gazdaságossági kérdései
HALASTAVAK GAZDASÁGOSSÁGI KÉRDÉSEI A tógazdaságok esetében is hasonló a helyzet, mint az öntözésnél: a költségeket eléggé jól, és egyértelműen meg lehet állapítani, de a jövedelem (a halhashozam) előzetes megállapítása itt is csak bizonytalanul történhet, mert az erre vonatkozó statisztikai adatok rendkívül nagy eltéréseket (szóródást) mutatnak* Például * a Bikali ÁG tógazdaságában- a Paksi HTSz biritói 1961-ben 450 kh-on átlag 12,q/kat.h. tóga zdaságában - a Simongáti HT 1962-ben 116 M ” 7.3 « tógazdaságában - a Hajdúszoboszlói 1962-ben 13 " " 11,6 tt HTSz tógazdaságában - az ÁG-ok átlagos 1962-ben " 5,tt eredménye- a Halgazdasági Tröszt 1959-ben 2,4 H átlagos eredménye - az ÁG-ok átlagos 1959-ben 2,6 tt eredménye- a Halgazdasági Tröszt 1962-ben 5.1 tt átlagos eredménye 1962-ben *.9 tt bruttó halhuahozamot ért el, az országos átlagérték pedig 1962- ben = bruttó 4,7 q/kh, illetve: nettó = 3,2 q/kh volt. Ha feltételezzük, hogy az országos átlagérték rövidesen eléri az 5,- q/kh-at, akkor a tógazdaságok gazdaságosságának népgazdasági szintű vizsgálata a következő képet mutatja: 1» Termelési értékek: (9 q/kh keményítő értékű* takarmányozás esetében) egynyaras ivadék: 0,1 q/kh á 1800,- Ft/q = 180,- Ft/kh kétnyaras nyújtott 0,7 tt á 1600,- " *= 1120,- " I.o. piaci hal 1,8 tt á 2000,- " SS 3600,II.0. piaci hal 1,6 tt á 1700,- " S 2720,- " III.0. piaci hal 0,8 tt á 1400,- " = 1120,- " Összes term.érték: 5,0 q/kh á 1750,- Ft/q = 8740,- Ft/kh- 433 f
