Budavári Kurt: Mezőgazdasági vízgazdálkodás. IV. Vízhasznosítás 2. (Tankönyvkiadó, Budapest, 1964)
Halászat - Halastavak eddigi és várható fejlődése
jába állítják a haltanyésztést. 1903-ban hazánkban már 59 tógazdaság van 6472 kh területen, 191ö-ban pedig 109 a tógazdaságok száma és 12 123 kh a területe. 1953 végén már kereken 18 500 kát. hold halastó volt üzemben, amelyből 500 kh-on termelőszövetkezetek üzemeltek. Azóta - az utóbbi 10 év alatt - több mint kétszeresére megemeltük az előző hat évtized tógazdaságainak területét és 1963- ban már kb. 38 000 kát. holdon folytattunk tógazdálkodást. Halastavaink 2/5-ét állami halgazdaságok üzemelik, további 2/5 részén az állami gazdaságok termelnek, 1/5-én pedig termelőszövetkezeteink kezelésében van. Az üzemelő halastavak 42 %-a a Dunántúlra, 13 %-a a Duna-Tisza közére, 45 %-a pedig a Tiszántúlra esik. A halastóépités a két háború között csaknem kizárólag a nagybirtokok területére szorítkozott és általában konjunkturális jellegű volt. A halhús iránti kereslet és a jónak mondható értékesítési lehetőség megmozgatta a tőkét, azonban sok tógazdaság és halastó olyan berendezésekkel épült, amelyek a haltermelést egyáltalán nem tették könnyűvé. Több tógazdaságot meg nem felelő, provizórikus műtárgyakkal építettek meg, ezek a termelést a későbbi években nehézzé, sokszor lehetetlenné tették. Néhány nagy tógazdaságunkon belül a szállítást nem oldották meg. Ebben az időszakban községi vagy kisparasztok tulajdonában levő területeken nemi épültek tógazdaságok annak ellenére, hogy a lehetőségek itt is adva voltak, azonban az akkori birtokpolitika és kisajátítási viszonyok ez elé elháríthat at lan akadályokat gördítettek. Ma már tógazdaságaink területi fejlesztésének sokkal nagyobb lehetőségei vannak, mint a múltban voltak. A villany- és nyersolajmotorok fejlődése olcsóbbá tette a szivattyúzás költségeit. Ennek következtében már gazdaságos lehet olyan, eddig értéktelen területek halastóvá való kiépítése is, amelyek a drágább szivaty- tyuzási költségek mellett nem lettek volna rentábilisak. Újabb tógazdaságok - és főleg nagyüzemü tógazdaságok - létesítésére azonban a legnagyobb lehetőséget azok a már megépült, vagy tervezett öntöző főmüvek nyújtják, amelyek a vizet eljuttatják Alföldünk olyan részeire is, ahol azelőtt a vízhiány miatt tógazdaságok építésére gondolni sem lehetett, pedig arra a terepadottságok és a talajviszonyok is kedvezőek voltak. Ilyen területek azok a vizmedrek, laposok, vizjárta helyek, amelyek a folyószabályozások következtében szárazra kerültek.
