Budavári Kurt (szerk.): Mezőgazdasági vízhasznosítás. I. Öntözés (VIZDOK - Mezőgazdasági KkV, Budapest, 1978)
1. Az öntözőgazdálkodás alapismeretei - 1.5 Szántóföldi öntözés
Fajtakérdés A fajta helyes megválasztásának két sarkalatos pontja van (egyéb fontos tényezők mellett). Az egyik a rövid tenyészidő. A régen termelt Dunghan Shali rizsfajta kifejezetten korai érésű, rövid tenyészidejű fajta volt. A beérésével, betakarítási lehetőségével éppen ezért gond sohasem merült fel. Azóta nagyon sokan és nagyon sokszor próbálkoztak, és próbálkoznak ma is hosszabb tenyészidejű fajtákat termelni, mert hiszen a tenyészidő növekedésével nő a fajták termőképessége is. (Precoce allorio, Linia 45, Kákái kései érésű fajták stb.). Ez azonban a mi klimatikai adottságaink mellett teljesen hibás szemlélet. Ugyanis a korai érésű fajták biológiai potenciálja jóval a tényleges terméseredmény felett van (legalább 45—55 q/ha), tehát nem a fajta ma a termés minimumtényezője. Ugyanakkor azonban egy hidegebb év vagy koraibb ősz e fajták termését nagymértékben kockáztatja, termésbiztonságukat alapvetően csökkenti (mint pl. 1976-ban is). Így létüket még több év átlagos terméseredménye sem indokolja. A fajtával szemben támasztott másik alapvető fontosságú igény a piricularia- rezisztencia. A Dunghan Shali nem ellenálló a Piricularia oryzae gomba okozta és egyszerűen csak „bruzone”-nak nevezett betegségre. Az 1955-ös év 8 q/ha-os katasztrofális termését ezen egyébként kiváló fajta ellenálló-képességének teljes hiánya okozta, több mint 50 000 ha-os vetésterületen. Ezen hibája miatt ma már nem is termeljük. Űj, hazai nemesítésű és külföldi rezisztens fajtákkal rendelkezünk. Természetesen van további termelői igény is a fajtával szemben, mint pl. nagy termőképesség, jó minőség, hidegtűrés a fejlődése kezdetén, szalmaszilárdság, szempergéssel szembeni ellenállás stb. Gyomkérdés A kisüzemi, kiskalickás telepeket kézzel gyomlálták, tartották tisztán. Hatékony és eredményes, de mai adottságaink között már teljességgel elképzelhetetlen eljárás. A vegyszeres gyomirtás megjelenése előtt próbálkoztak gazdaságaink magas víztartással védekezni a kakaslábfű ellen. Ugyanis a kakaslábfű kisebb magjában levő kisebb mennyiségű tartaléktápanyag számára nem teszi lehetővé, hogy annak segítségével magasabb vízoszlop fölé tudjon emelkedni. Ennek a rizs—kakaslábfű élethalálharcnak a gyakorlatban az lett az eredménye, hogy a sohasem sík és vízszintes rizskalicka mélyebb pontjain a rizs is kipusztult, míg a mikrodombokon a muhar is megmaradt. Csak a ka lie ka egy részén lehetett számolni a magas víztartás eredményességével, feltéve hogy felületi vetés történt. A rizstelep kialakítása A régi, sokszor szabálytalan alakú kalickákra épített rizstelep, illetőleg maga a kalicka, azaz a legkisebb termelési egység, gyakorlatilag mindig sík és közel vízszintes volt, kiváló lecsapolási lehetőséggel. A kalicka kicsi volt, és a rétegvonalak szerint épült ki a határa. Ezért volt jó a minősége a domborzat vonatkozásában is. Az anyagárkos építési rendszer pedig sok hátránya mellett biztosítani tudta a lecsapolás gyors és igen hatékony előnyét. 7 97
