Budavári Kurt (szerk.): Mezőgazdasági vízhasznosítás. I. Öntözés (VIZDOK - Mezőgazdasági KkV, Budapest, 1978)

1. Az öntözőgazdálkodás alapismeretei - 1.3 Az öntözés szerepe a korszerű mezőgazdasági üzemben

Rostlen vonatkozásában is igen jelentős a minőségjavulás, mert itt a növény, a rostok hossza képviseli a minőségi osztályozást.

A pozitív, tehát minőségjavító hatás mellett akad negatív, azaz minőségrontó hatás is. Bizonyos öntözött takarmányoknál kimutattak némi beltartalmi értékcsökkenést. Cukorrépánál csökkenhet a cukortartalom, ha az öntözést időben nem hagyják abba. Szőlő-gyümölcs is kirepedhet, ha az öntözés túlméretezett és főleg közvetlen érés előtti volt.

Általában a minőségrontó hatás az öntözés pontatlan vagy szakszerűtlen alkalmazásával áll összefüggésben, mert hiszen biológiailag optimális vízellátás negatív hatást nem válthat ki.

A minőségjavulás adott esetben lehet igen fontos szempont is, és ez a gazdasági eredményben realizálódik. Szükséges tehát a gazdaságossági számításokban ezt is értékelni.

1.35 Az agrotechnika és az öntözéstechnika összehangolása

Az öntözés szerepe a korszerű mezőgazdasági üzemben elvitathatatlan. Egy tényező azonban mégis perdöntő marad: követi-e, beleilleszkedik-e az öntözéstechnika az üzemben alkalmazott agrotechnikai rendszerbe? Mert ha nem, az öntözés eddig még minden esetben kikopott a termelésből, még akkor is, ha az öntözőberendezés műszaki állapota, használhatósága kifogástalan.

Mit is jelent ez tulajdonképpen: a mezőgazdasági nagyüzem mindenkor valamilyen rendszerben, gépekkel, technológiával végzi a növénytermelését. Ebbe a rendszerbe kell az öntözésnek mint az agrotechnika egyik láncszemének beilleszkednie. Az öntözéstechnikának tehát harmóniát, azonos színvonalat kell biztosítania. Ez a termelés részéről jelentkező abszolút igény. E tények figyelembe nem vétele az öntözés teljes kudarcát vonja maga után.

Erre néhány példa:

A felületi szántóöntözések kihasználatlanságát és elterjedésének korlátját is ez okozta. A kapásnövények gépei (vetőgép, kultivátor, betakarítógépek) nem követték az öntözés barázdáinak méreteit. A sűrű soros növények betakarítógépei pedig a sávválasztó bakhátakban akadtak fel. Nem lehet tehát csodálkoznunk, hogy nemegyszer láthattunk jó műszaki állapotban levő felületi szántóöntöző telepen hordozható esőztetőberen- dezést üzemelni.

De a ma gyakorlatában is van hasonló. Korszerű felszín alatti vezetékes a.c.-telepen iparszerű, zárt termelési rendszerben folyik a termelés öntözés nélkül, mert a hidránsokhoz kapcsolható szárnyvezetékek telepítési-mozgatási rendszere nincs harmóniában az iparszerű termelés ún. „nagytechniká”-jával.

Kétségtelen tény, hogy nagyüzemivé, sőt az üzemek összevonása révén egyre koncentráltabbá váló növénytermelés az elmúlt 20 év során óriási fejlődésen ment át. A műszaki szempontból rendszerint hosszabb élettartamú öntözőberendezések idő előtt váltak elavulttá, azaz felgyorsult az erkölcsi kopásuk.

Nem elegendő azonban megmagyarázni tudni a kihasználatlanság okait, hanem eleve figyelembe kell venni a növénytermelés fejlődési tendenciáit, és már eleve olyan öntözéstechnikát kell szervezni, mely ma és holnap egyaránt rugalmasabban tud igazodni a változó termelési igényekhez.

Nyilvánvaló, hogy ez nem könnyű feladat, de nem megoldhatatlan, különösen akkor nem, ha erre céltudatosan fel is készülünk.

84