Budavári Kurt (szerk.): Mezőgazdasági vízhasznosítás. I. Öntözés (VIZDOK - Mezőgazdasági KkV, Budapest, 1978)
1. Az öntözőgazdálkodás alapismeretei - 1.3 Az öntözés szerepe a korszerű mezőgazdasági üzemben
gozás — intenzívebbé tétele már hosszabb időt és főleg igen nagy beruházást igényel. Elméletileg persze ez utóbbi megoldás lenne a legjobb. A gyakorlatban azonban ez nem megy a beruházható összegek korlátái miatt. Ahol viszont kivételesen biztosítható volt ilyen koncentrált beruházás, ott ez annak amortizációs és egyéb költségei miatt rontotta — legalábbis átmenetileg — az üzem jövedelmezőségét. Mindezek alapján céltudatosan a fokozatosság — az evolúció — elve valósítandó meg, amelyben rangsorban elsőbbséget élvez a növénytermelés intenzívebbé tétele, beleértve az öntözést is. Amint az intenzív öntözéses növénytermelés hozama és jövedelmezősége fokozódik, annak akkumulált hasznából tovább lehet és kell fokozatosan fejleszteni egyéb üzemágakat is. 1.32 A termelési célok és az öntözés kapcsolatai A szocialista nagyüzemi gazdálkodás kezdeti éveiben nem volt elszigetelt jelenség az öntözéspolitikának azon iránya, mely szerint: adjunk az üzemnek öntözőberendezést, hogy ezzel is támogassuk megerősödését. Ez a támogatás nem volt összekötve semmilyen konkrét termelési célkitűzéssel. Ugyanakkor az agrotechnika alacsonyabb színvonala miatt csak kevésbé volt eredményes. A fejlődés ezen időszakában jól megfigyelhető volt, hogy a szorosan meghatározott termelési célhoz nem kötött öntözés kihasználtsága általában nem volt kielégítő. A kezdeti évek nehézségei után egyre inkább előtérbe került az öntözést valamilyen termelési cél megvalósításának alátámasztására biztosítani. Erre jó példa az állami gazdaságok 1960-as évek legelején létrehozott forrólevegős lucemaszárítói. A termelési cél adott volt: biztosítani a nagy teljesítményű ipari jellegű szárítók folyamatos nyersanyag- ellátását, bármilyen időjárási viszonyok között is. Az e célra biztosított ellátóterület nagyságát az adottságok korlátozták, s így csak magas szintű termelés tudta biztosítani a szárító nyersanyagellátását. Az üzemek telepítésekor csak olyan terület jöhetett számításba, ahol a szükséges ellátóterület öntözésre berendezhető volt, és ahol már meglevő egyéb termelési cél — mint pl. állattenyésztés takarmányellátási igénye — nem zavarta azt. Több mint 15 ilyen szárítóüzem eredménye kiugróan kedvező volt: a lucerna öntözéses termelésének hozama meghaladta a kétszeresét az ugyancsak öntözött, de nem ilyen szorosan meghatározott termelési célú lucerna termelésének. E példa igen élénken bizonyítja, hogy az öntözést mindenkor valamilyen szorosan meghatározott termelési cél kielégítéséhez kell kapcsolni, ha azt akarjuk, hogy az öntözőtelep jó kihasználtsága üzemi kényszert jelentsen, ne lehessen azt elhanyagolni. A nagyszámú lehetőségből csupán néhány fontosabbat sorolunk fel: — intenzív árunövény-termelés (pl. cukorrépa, burgonya, zöldség, lu- cernalisat stb.), — nagy értékű szőlő és gyümölcs termelése, — koncentrált állattenyésztő telep tömegtakarmányának biztosítása, — koncentrált állattenyésztő telep hígtrágyájának elhelyezése öntözéses módszerrel — stb. A termelési cél pontos meghatározása, abban az öntözésnek feltétlen szükségessége nyújt csak üzemi kényszeren alapuló garanciát arra, hogy 82