Budavári Kurt (szerk.): Mezőgazdasági vízhasznosítás. I. Öntözés (VIZDOK - Mezőgazdasági KkV, Budapest, 1978)
1. Az öntözőgazdálkodás alapismeretei - 1.2 Az öntözés éghajlati és talajtani vonatkozásai
Ugyancsak korlátozza a vízkapacitás mértékét a gyökérzóna mélysége, mely függ az adott növény gyökérrendszerétől — bojtos gyökerűeké sekélyebb, karógyökerű növényeké mélyebben hatol le —, de a növény korától is. Azt se feledjük, hogy a növény táplálkozása zömében a felső művelt talajrétegből történik, s ez tulajdonképpen önmagában is korlátozó tényező a gyökérzóna meghatározása vonatkozásában. 1.29.2 Az egyszeri öntözés vízadagja Az egyszeri öntözés vízadagját sem lehet a talaj tulajdonságok figyelembevétele nélkül megállapítani. Mértéke a beáztatandó talajréteg vastagságától és vízkapacitásától függ, illetőleg, ha az öntözés szükségességének a küszöbértékét a növény által könnyen felvehető vízkapacitásban határozzuk meg, úgy csak az ehhez a ponthoz tartozó vízkapacitástól (VKÄ/). A beáztatandó talajrétegnél vegyük mindenkor figyelembe az altalaj, a teljes talajszelvény összetételét. Így például laza homok vagy kavicsos altalaj esetén csak kissé bővebb öntözési adag is már a víz és a vízben oldott tápanyagok veszteségét jelenti. 1.29.3 Az öntözés intenzitása Az öntözés — különösen az esőztető öntözés — vízadagolásának intenzitása nem haladhatja meg a talaj vízbefogadó képességének a sebességét, ha nem akarjuk, hogy tócsák képződjenek, illetve ne alakuljon ki határozott mértékű talajszerkezetbeli leromlás. Így tehát az öntözéshez választott intenzitásnak mindenkor kisebbnek kell lennie a talaj vízelnyelő képességénél. Mivel pedig a beszivárgás sebessége az idő tengelyén csökkenő tendenciát mutat — azaz minél tovább öntözünk egy bizonyos mértékig, annál inkább válik kisebbé —, ezért már eleve a beázott talaj vízvezető képességét kell figyelembe vennünk. 1.29.4 Az öntözési forduló A növény vízigény-kielégítéséhez nemcsak az egyszeri öntözés vízadagját kell meghatározni, hanem ennek figyelembevételével az öntözési fordulót is. Ugyanis akkor kell újraöntöznünk, amikor az öntözés vízadagját az evapotranszspiráció elfogyasztotta. Minél nagyobb vízadaggal tudjuk végezni az öntözést, annál ritkábban végrehajtott öntözésre van szükség. Mivel pedig minden nem automatikus öntözés előkészületet, felvonulást igényel, üzemi szempontból a ritkább, de nagyobb adagú öntözés lenne célszerű. Ezen elvet a reális talajadottságok mértékéig célszerű alkalmazni. Müvei az evapotranszspiráció mértéke hónapról hónapra változik, az egyes öntözési fordulók időtartama is változó (pl. júniusban hosszabb, mint júliusban vagy augusztusban). Az öntözőművek vízszállító képességét a legrövidebb időtartamú fordulók szabják meg, ezeket ezért „mértékadó” öntözési fordulóknak nevezhetjük. 1.29.5 Öntözést módosító tényezők Az evapotranszspiráció nemcsak a talaj vízkészletétől függ, hanem szerepet játszik a gyökerek fejlettsége, vízfelvevő képessége is. Éppen ezért indokolt a fiatal, fejlődésben levő növény gyökérzetét „lefelé nevelni”, azaz késleltetni az öntözést, hogy a növényzet így minél erőtelje76
