Budavári Kurt (szerk.): Mezőgazdasági vízhasznosítás. I. Öntözés (VIZDOK - Mezőgazdasági KkV, Budapest, 1978)
1. Az öntözőgazdálkodás alapismeretei - 1.2 Az öntözés éghajlati és talajtani vonatkozásai
kgjcm 2 18. ábra. A különböző talajok vízmegkötő képessége 1.25.1 A talajoldat ozmotikus nyomása Az ozmotikus nyomás energiájának a talajban levő víz mozgására gyakorolt hatása elhanyagolható. Jelentőséget csak sós vízzel való vagy szikes talajokon végzett öntözésnél kap. Damagnez vizsgálata szerint csökken a növényi vízfelvétel só jelenlétében, ha az ozmotikus nyomás mértéke meghaladja a 3 att-t, s ekkor már a talaj vízkészletének felhasználása minimálisra korlátozódik. Eltekintve bizonyos ionok toxikus hatásától, ez abban leli magyarázatát, hogy a szántóföldi vízkapacitás alati kis mértékű talajnedvesség-csökkenés is már a talajoldat ozmotikus nyomásának nagymértékű növekedésével jár együtt. Ennek következtében a hervadási pontnak megfelelő talajnedvesség-állapot igen gyorsan bekövetkezik. Ezzel egyidejűleg sós talaj környezetben a növénynek a vízellátással kapcsolatos fiziológiai viselkedése is megváltozik. Mindezt szikes talajok öntözésénél értelemszerűen figyelembe kell venni, s ezért nem szabad bevárni a talaj jelentősebb kiszáradását, hanem gyakrabban kell öntözni. Ezt a jelenséget a gyakorlat egyébként maradéktalanul igazolta is. 1.25.2 A talaj hasznosítható vízkészletének mértéke A már elmondottakból is nyilvánvalóvá válik, hogy a talaj szántóföldi vízkapacitása és a hervadási pontja közötti hasznos vízkapacitása nem teljes mértékben áll egyformán könnyen felvehetően a növény részére. A hasznos nedvességtartalom — amint értéke közeledik a hervadási pont felé — fokozatosan válik egyre nehezebben felvehetővé. Más5 65
