Budavári Kurt (szerk.): Mezőgazdasági vízhasznosítás. I. Öntözés (VIZDOK - Mezőgazdasági KkV, Budapest, 1978)

1. Az öntözőgazdálkodás alapismeretei - 1.1 A növények vízigénye

Az öntözővíz-felhasználás ellenőrzése

Az öntözővízigény valóságos felhasználása esetén annak hatékonysága, illetve (tervezés esetén annak realitása vonatkozásában célszerű a kapott eredményeket ellenőrizni.

Az alábbi egyszerű képlet segítségével is kaphatunk már érdekes ellenőrző számot:

Q

lehetséges termés: B = ------------ ,

(

0,1-A)

c

ahol A transzspirációs együttható, 1 kg növényi szárazanyag előállításához felhasznált víz (1/kg sz. a.);

B növényi termék q-ban. összetett termés esetén (pl. szem és szalma) a kettő együttes értéke;

C szárazanyag-%. > azaz a növényi szárazanyag-tartalom arányszáma. összetett termés esetén mindkettőre mérlegelt átlag alapján számítandó;

Q a növény által felhasznált víz nri-ben.

Ugyanez a képlet arra is választ tud adni, hogy adott esetben mi lehet a transzspirációs együttható:

(0,1 B)

c

A 12. táblázat példaként mutatja be annak vizsgálatát, hogy az öntözővíz adott esetben hogyan is hasznosul, mely kultúrák milyen módon értékesítik azt a termelésben.

1.19.2 Gazdaságos vízigény

A vízigényt mind ez ideig a növény oldaláról, azaz az optimális növényi hozamok előállításához szükséges víz vonatkozásában tárgyaltuk.

Az üzem részéről az öntözéses termelés célja minél magasabb jövedelem előállítása.

A jövedelmezőség szemszögéből nézve a kérdést nyilvánvalóvá válik, hogy a termelőüzem érdeke csupán olyan mértékű öntözővízigény kielégítése, amely részére a legnagyobb jövedelmet biztosítja.

E fejezetben csupán néhány gondolatot vetünk fel.

Ha a csapadék gyakorisági sorait vizsgáljuk, nyilvánvalóvá válik, hogy a pl. 11 évben egyszer előforduló aszályra való méretezéskor az öntözőtelep 10 évben csak részlegesen, illetve csapadékos évben egyáltalán nem lesz kihasználva. Az ilyen méretezés

— költséges beruházást

— és 10 évben a részleges kihasználás miatt viszonylag drága üzemet eredményez.

Mérlegelni kell tehát, hogy az adott kultúra többlettermelési értékének 10 éves átlaga hogyan viszonylik az ugyancsak 10 éves átlagra számított öntözési költségéhez.