Budavári Kurt (szerk.): Mezőgazdasági vízhasznosítás. I. Öntözés (VIZDOK - Mezőgazdasági KkV, Budapest, 1978)

3. Főművek - 3.3 A főművek üzemeltetése

B) Nyomócsővezetékes öntözőfürtök üzemeltetése

E fürtökben az öntözővizet nem nyílt csatornákban vezetjük az öntözőrendszer főcsatornájából, folyóból, tóból vagy víztározóból az öntözőtelepekhez, hanem tápcsővezetékben. Ezeket azbesztcement csövekből vagy vasbeton csövekből építhetjük. Az utóbbiak lehetnek 10—16 atm. belső nyomást bírók (SENTAB) és csak 1,5—2,0 atm. belső nyomást bírók (ROCLA).

Üzemelését befolyásolja az üzemelés módja (kis, nagy nyomás) a telepítési és vízbeszerzési körülmény.

Ilyen fürt-főtápcsővezetékek vannak: Balatonaligánál, Balatonkenesénél, Kislángnál, Dunaújvárosnál, Mőzsnél, Érsekcsanádnál, Taktahar- kánynál és Tárcáinál. Üzemeltetésük rendszerint automatikusan történik a tépcsővezeték felső végénél levő víztározó vízszínéről.

C) Esöztetőfürtök üzemeltetése

Az esöztetőfürtök nyomásközpontból és felszín alatti nyomócsőhálózatból állnak. 1976-ig 33 ilyen fürt épült állami célcsoportos beruházások keretében, szolgáltató művekként. Műszaki kialakításukat tekintve nagy esőztetőtelepek, ezért üzemeltetésük részletesen a 4.32-nél kerül ismertetésre.

3.32.2 Bögézett vízfolyásokra és tavakra települt öntözőf ürtök

Ezek a fürtök abban különböznek az esőztetőrendszerek fürtjeitől, hogy önálló vízkivételüek, és így rövid szállítási úton teszik lehetővé a víz eljuttatását a növényig.

A kisebb öntözőrendszerektől csak abban különböznek, hogy kisebb a területük (a fürtök általában 10 000 ha-nál kisebbek, az öntözőrendszerek pedig 10 000 ha-nál nagyobbak. Ezért a fürtök üzemeltetéséhez kisebb, egyszerűbb szervezet szükséges, mint az öntözőrendszerekhez.

E fürtök üzemeltetését ezért rendszerint maga a mezőgazdasági üzem vagy vízgazdálkodási társulat hajtja végre.

Egyaránt lehetnek nyílt csatornások és nyomócső-vezetékesek.

A nyílt csatornás változat bögézett vízfolyáson gravitációs vagy szivattyús vízkivétellel valósul meg. Rendszerint meglevő lecsapolócsatornák felhasználásával jön létre.

Gravitációs víznyerésű fürtnél ideiglenesen vagy véglegesen fel- duzzasztják a vízfolyást. A tározott vizet vízkivételi zsilip tereli be a fürtcsatornába. A csatornák gravitációs vonalvezetése egyenletes terepet kíván. A gazdaságok ennél a változatnál gravitációsan jutnak vízhez, így a rendszer üzemeltetése a zsilipek megfelelő be-, illetve átállításából áll. Ilyen fürtök épültek a békési duzzasztó útján a Fekete-Körösön (Sitka, Váralja), a Kettős-Körösön pedig Békésszentandrás után (Peres, Templomzúg, Üjiráz, Komádi).

Szivattyús víznyerésnél a víznyerő helyről szivattyú emeli a vizet a magasvezetésű hálózatba. E változat üzemeltetése ezért a megfelelő számú szivattyú járatásából és a zsilipek megfelelő be-, illetve átállításából áll. Szivattyús üzemű fürtök épültek a Tiszán (a Baksi, a Bokrosi), a Maroson (a Ferencszállási), a Hortobágy—Berettyón (a Halásztelki, a Bercsényi, az Alsó-felsőréhelyi) és még sok más helyen.

416