Budavári Kurt (szerk.): Mezőgazdasági vízhasznosítás. I. Öntözés (VIZDOK - Mezőgazdasági KkV, Budapest, 1978)
1. Az öntözőgazdálkodás alapismeretei - 1.1 A növények vízigénye
A természetes csapadék egy része elpárolog, másik része elfolyik a talaj felületén, harmadik része a mélybe szivárog és így csak egy hányada marad a növény részére felvehető állapotban. Hibás tehát az öntözéses gazdálkodás területén az a gyakorlat, amely a teljes csapadékmennyiséget a növény részére felvehetőnek számítja. A veszteségek mértékét számos tényező befolyásolja mint pl.: — a csapadék időbeni megoszlása, — a csapadék mennyisége, — a hőmérséklet, — a talaj vízgazdálkodási tulajdonságai és a talajszelvény mélysége, — a domborzati viszonyok, — stb. Hidrológusainknak számos megfigyelésük, adatuk, képletük van a veszteségek értékelésére. Durván és csak nagyon is általánosan: nyáron a lehullott csapadéknak csak 60—80%-a hasznosul. Természetesen ettől lényegesen eltérő értékek is lehetnek (pl. egy forró nyári napon lehullott 3 mm-es esőből a növény semmit sem tud hasznosítani). 1.18.5 A talaj vízraktározó képessége Azt már leszögeztük, hogy csak a talajnak az ún. könnyen felvehető vízkészletét vehetjük figyelembe az öntözővízigény számításánál. Ez az érték rendkívül fontos, mert az egyszeri öntözés vízadagja és az öntözési forduló közvetlenül ezen értéknek a függvénye. A talaj vízgazdálkodási tulajdonságán kívül fontos ismernünk azon talaj szelvénymélységet, melyben a gyökerek zöme elhelyezkedik, mert csak ezen mélységre számolhatjuk ki1 a talaj vízkapacitását. Általában a növényzet a talaj felső 25—40 cm-es rétegéből veszi fel a tápanyagok 80%-át, s így ezen réteg folyamatos nedvességtartásáról kell gondoskodnunk. Hiába van tehát a mélyebb rétegekben még elegendő nedvesség, a növény tápanyagellátása — azaz biológiai értelemben vett fejlődése — már korlátozott, s így a terméseredmény már eleve ezzel limitált. DVkh, azaz a növény által könnyen hasznosítható vízkészlet a vízkapacitásnak csupán egy része. Pontosan csak a körülmények ismeretében határozható meg. Nagy általánosságban a DV-nek 60—65%-a tekinthető a növény által könnyen felvehetőnek. 1.18.6 Az öntözővíz-veszteségek Amennyire túlzott lenne az evapotranszspiráció kínos pontossággal való számítása, ugyanúgy helytelen az öntözés veszteségeit csak felületesen és nagyvonalúan venni figyelembe. A veszteségeket két csoportba oszthatjuk: — az öntözővíz vezetése során fellépő veszteségek (szivárgás és párolgás a csatornákból és csővezetékekből, vízkormányzási veszteségek), — a táblán belüli veszteségek (párolgás, elf olyás, beszivárgás). 1.18.4 A csapadék hasznosulása 40
