Budavári Kurt (szerk.): Mezőgazdasági vízhasznosítás. I. Öntözés (VIZDOK - Mezőgazdasági KkV, Budapest, 1978)
1. Az öntözőgazdálkodás alapismeretei - 1.1 A növények vízigénye
Fentieket sematikusan a 6. ábrán találjuk. 1: ETV: az a vízmennyiség, amely biztosítja a hervadáspontnál valamivel magasabb talajnedvesség-állapotot (a növényzet csak vegetál). 2: ETR: a gyakorlatban megfelelő vízellátottság mértéke (gazdaságos öntözés mértéke). 3: ETM-nek megfelelő vízellátottság (biológiailag maximális érték = túlzott vízellátottság). 4: ETP: a lehetséges párologtatás, a légkör vízfelvevő képessége (nem függ közvetlenül a termeléstől, az erre méretezett vízellátás nem gazdaságos). 1.17 A statikai és a dinamikai vízigény Mint már láttuk, az optimális terméseredmény biztosításához hozzátartozik a talaj könnyen hasznosítható vízkészletének folyamatos biztosítása is. Ugyanakkor a növény gyökere nemcsak a könnyen felvehető vizet igényli, hanem a talajban aerob, oxidációs folyamatokat biztosító levegőt is. Így tehát egy olyan kompromisszumra van szükség, melyben a talaj nedvesség—levegő aránya a növény- és talajélet szempontjából optimális. Vizsgálatok azt eredményezték, hogy a talaj pórustérfogata százalékban kifejezve az alábbi víztartalom biztosította a növényi fejlődés optimumát. (Fehér—Hank—Frank adatai alapján.) Növény Víztartalom a hézagtérfogat %-ában Búza, árpa 72—75 Dohány, rost- és olajlen 75—80 Kukorica 67—70 Cukorrépa, kukoricacsalamádé 78—82 Lóhere 86—90 Lucerna 78—80 Takarmányborsó 62—65 Káposzta 88—90 Paprika, paradicsom 74—75 Ezt nevezzük statikai vízigénynek. Ezen igény kielégítése nem egyszerű. Mind az eső, mind pedig az öntözés a talaj felső rétegén át jut az alsóbb rétegekbe. Igen ám, de a talaj legfelsőbb rétege addig nem ad át vizet az alatta levő talajszinteknek, amíg a vízkapacitásig nem telítődött. Ez viszont azt jelenti, hogy öntözéskor, illetve közvetlenül utána az átnedvesített talajszelvényben a pórustérfogat egészét a víz foglalja el, kiszorítva belőle a levegőt. Ahogy a víz fokozatosan fogy, olyan mértékben foglalja vissza a helyét a levegő. Ez azt eredményezi, hogy a talajban a víz—levegő aránya az idő tengelyén fűrészfogszerű diagramot ad. 25
